Talán ki is halt volna már ez a mesterség, ha a mohácsi Farkas György 37 évvel ezelőtt nem tanulta volna meg a bocskorkészítést. A marhabőrből font lábbelik mestere nagyapjától sajátította el a fogásokat, de tőle örökölte a szerszámokat és a műhelyt is, amiben mai napig ténykedik. Napjainkra talán ő az egyetlen Magyarországon, aki 14 különböző lábbelit tud készíteni. Nála jártunk!
A Mohácson élő Farkas György, ha nem tűzoltóként dolgozik, akkor több mint 100 éves eszközökkel, és kaptafákkal dolgozik műhelyében.
– 24 órában tűzoltó vagyok, majd a kertem végében található műhelyben 48 órát foglalkozom a bocskorossággal, ezzel őrizve nagyapám mesterségét és mindazt, amit rám hagyott – meséli György, akit kicsit még most is figyel napja a műhely falán logó fotókon, emlékeken keresztül.
Mohácson születtem, felmenőim között vannak sokacok is
A mohácsi műhelyben ugyanúgy megtalálható a 70 esztendős, folyamatosan ápolt lábbeli, mint a frissen készült. A legtöbben azért érkeznek Györgyhöz, hogy a busójárás előtt vagy után felfrissítsék a bőrből készült cipőjüket.
– A sokacok lábbelije azért egyedi, mert egyrészt ezt itt a busók hordják, másrészt máshogy készül mint a többi bocskor. Lényegében mindent előre kiszabok, díszítek, majd belekerül a kaptafa és azon szárad – mondja a részleteket a bocskoros.
A mohácsi sokac bocskort több cipész is tanulmányozta már. Különleges, mert ragasztás nélkül készül és kívülről egyáltalán nem látszik a varrása.
A bocskor a szegény emberek lábbelije volt
– A bocskorosság története régmúltra nyúlik vissza. A szegény emberek lábbelijeként ismert, hiszen egykor mindenki tartott otthon állatot, aminek a bőrét utána ki tudta készíteni, majd felhasználni. Saját magának kivágta a lábformát, kilyukadta és egy bőrszíjjal ráhúzta a lábára. Ez persze szép lassan fejlődött és később már mester szakosodott erre – részletezi Farkas György.
A bocskorossággal 12 éves korom óta foglalkozom, nagyapám történetei elvarázsoltak
– Nincs más bocskoros, talán lent Szerbiában készítenek ilyen csúcsos fonott felsőrésszel lábbelit. De 14 fajtát talán én egyedül – büszkélkedik szerényen György.
Egyelőre nincs utánpótlás a műhelybe, de igyekszik György
– A fiam más irányba ment, de megígérte, hogy megtanulja tőlem a mesterséget. Biztosan szaván fogom majd, de a terveim szerint még hosszú évekig űzöm mindezt. Nagyapám is 83 éves koráig dolgozott, úgyhogy még nem annyira homályos a jövő – mondja a 49 esztendős férfi.
