Van fílingje, vonzereje ennek a szakmának, annyi szent. Veszélyes, talán pont ezért lehet beleszeretni. Sokan gondolják úgy, hogy egyszerű, és hogy simán megcsinálnák, pedig nem így van: mindig előre alaposan át kell gondolni a munkát, lépésről-lépésre kell haladni, különben könnyen baj történhet. A veszélyesfa-kivágásnak – aminek most van a(z egyik) szezonja – jártunk utána Pécsett.
Nem csak átvitt értelemben olyan ez a szakma, mint maga az élet: egyszer fent van, egyszer lent az ember, filozofálgat egy kicsit Vörös Erik, aki édesapjával, Vörös Csabával foglalkozik veszélyes fák kivágásával. Erik korábban a kézilabdapályán mutatta meg, hogy mi tud, az utóbbi években azonban már ebben a szakmában érvényesül. Nem kérdés, beleszeretett.
– Ez a munka rendkívül nagy kihívást jelent, ami számomra vonzó – mesélte a Pécs Aktuálnak a 29 éves Vörös Erik. – Nyilván kell hozzá elhivatottság, emellett az sem árt, ha a magasban nem fél az ember. Azért szeretem, mert jó levegőn dolgozom, közben gyakorlatilag sportolok is, nem mellesleg tényleg minden téren, fizikálisan és mentálisan is fejlődöm. Nyilván vannak könnyebb és nehezebb munkák is, de mindig alaposan át kell gondolni, mit és hogyan csinálunk, lépésről-lépésre kell haladni. Egy biztos: aki azt mondja, sosem hibázik, az hazudik!
Márpedig minimálisra kell csökkenteni a hibák számát, mert vagy a megrendelő tulajdona bánja az elhibázott lépést, vagy a fakivágó testi épsége kerül veszélybe. Balesetek nem ritkán történnek, akadt köztük halálos is, amikor a dőlő fa maga alá temette a munkást.
Nyilván nem véletlenül hívják a melót veszélyesfa-kivágásnak, hiszen rendre olyan terepre hívják őket, ahol mások nem igazán boldogulnának. Az első lépés az, hogy fel kell mérni, milyen technikát igényel a feladat.
– A legegyszerűbb természetesen az, amikor ki lehet dönteni a fát. Máskor alpintechnikát alkalmazunk, vagyis felmászunk, és visszadaraboljuk, amikor pedig erre sincs lehetőség, emelőkosarat alkalmazunk.
A cudar, rázósabb helyzeteket nem lehet elkerülni, viszont nyilván józan ésszel mérlegelni kell, mi az, ami még belefér, és mi az, aminek már nincs értelme. Volt már olyan megkeresésük, amire nemet mondtak, mert emelőkosárral nem lehetett odaférni, alpintechnikát pedig nem lehetett alkalmazni, és volt olyan is, amikor bizony rezgett a léc…
– Pontosabban a fa. Három fenyőfát kellett kivágnunk, és amikor az egyiknek levágtam a tetejét, annyira rossz állapotban volt, hogy nagyon beleremegett. Akkor azért elég sok minden átfutott az agyamon, bevallom, volt bennem félelem. Nincs mese, a lehető legjobban fel kell mérni a helyzetet. Van egy határ, amit nem lépek át, ugyanakkor az is igaz, hogy az ember mindig tolja ki a határait – fogalmazott Erik.
Persze akadnak nagy kihívást jelentő helyzetek, feladatok is, amelyek elől nem futamodnak meg, inkább használják az évek, évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatot, tudást. Ilyen volt, amikor Harkányban egy diófa körül nyolc kábel ment.
– Körülményes munka volt, mindenre nagyon kellett figyelni. De az ilyen helyzetekre is vannak megoldások, okosságok, ilyenkor kicsit félre lehet húzni a kábelt, rögzíteni, így több hely lesz a fa kivágásához. Pécs belterületén egy tizennyolc méteres kiszáradt akác kidöntése sem volt egyszerű, mert három méter széles helyet kellett vele megcélozni úgy, hogy megóvjuk a kerítést, de ezt is megoldottuk. Precíziós döntés volt, necces volt a szitu.
Ennek a munkának van még egy szépsége, miszerint hol a Mecsekoldalban, hogy a belvárosi részeken rendszeresen találkoznak az állatvilággal. Lehet, hogy az otthont, menedéket adó fa döntésre van ítélve, az állatoknak nem kell vele pusztulniuk.
– Amennyire csak lehet, figyelünk rájuk, gondoskodunk róluk! Múltkor Görcsönyben akkor sem repült ki a galamb a fészekből, amikor már mellette vágtam az ágakat. A fészket végül áttettük egy másik fára, jó érzés volt látni, hogy mire végeztünk, a galamb is megtalálta az új helyet.
A munka közben, után képült képek, videók bizonyítják, hogy ez egy nem mindennapos, nagyon alapos felkészültséget megkövetelő hivatás – amibe, veszélyesség ide vagy oda, fülig bele lehet szeretni!
