B. András Márta neve egyet jelent a meghittséggel, kávéján és süteményén kívül mindig várhatunk tőle egy adag plusz figyelmet, gondoskodást és barátságot. Pécs belvárosából költözött Máragyűdre, ahol egy lepukkant házból varázsolt mára már országszerte híressé vált kávézót, azaz a Czukor Borsót. Idén pedig Siklóson a vár mellett megnyitotta második sütizőjét is.
Márta közel a 60-hoz döntött úgy, hogy változásra van szüksége. Korábban a mindennapjai a pécsi belvárosban teltek, de egyre több időt töltött Siklóson és a környéken.
Mi a különbség a Czukor Borsó és a Vártalak között?
Elsősorban a két hely atmoszférája között vannak változók, hiszen ameddig a máriagyűdi kávézó vintage stílust kapott, addig a siklósiban egy hatalmas várkert területén, a XX. század elejére jellemző berendezéssel, és egyszerre modern környezettel találkozhatnak a hozzánk érkezők. Amikor neki láttunk a Vártalak kialakításának, akkor az első szempont a korhű berendezés volt, egyben ez jelentette az első kihívást is, mivel nehéz volt kötődni a török korhoz vagy a Habsburgokhoz a kávézó kialakításán keresztül. Ekkor döntöttem el, hogy a Siklósi vár utolsó várkapitányának, Benyovszky Móricnak a korát fogom feleleveníteni. Majd elkezdtem alaposabban kutatni a történelmi háttér után és kiderült, hogy a Benyovszky családnak köszönhetjük, hogy a várat műemlékké nyilvánították, miközben végig méltósággal fenntartották a hely jelentőségét. Ezek után Benyovszky Móric világát akartam tükrözni az asztalokkal, a székekkel, a pulttal és a további elemekkel. Minden bútor az 1920-1930-as éveket idézi, a legtöbbet már abban az időben is használták, én csupán felújítottam. Ehhez tartozik egy óriási park játszótérrel és természetesen a várral, amit hatalmas gesztenyefák ölelnek körbe. Vagyis itt nem a vintage a hangsúlyos, hanem az art deco világa, amibe belecsöppennek a vendégek. Visszatérve a különbségekre, a sütemény kínálaton is változtattunk, hogy új ízekkel szolgáljunk az új miliőben.
Említetted, hogy az ital- és ételkínálat mellett programokkal is várjátok a vendégeket. Milyen eseményeket terveztek a Vártalakban?
Minden eseményhez kapcsolódunk, amit a város szervez, például a helyi fesztiválokhoz, de saját programokat is tartunk, többek között jazz délutánt és más zenés eseményeket. Mivel fedett teraszt kapott a kávézó, az időjárás nem akadályozhat meg minket abban, hogy ezeket együtt élvezzük. Az interjú előtt például esküvőt, illetve születésnapot is tartottunk itt, és nagyon megnyugtató volt az ünneplő társaság számára, hogy az eső sem ronthat el semmit.
Télen be kell zárnotok?
A kávézó fűthető, minden lehetőség adott ahhoz, hogy a hidegebb hónapokban is üzemeljen, de még nem tudjuk, hogy valójában mire számítsunk, hiszen eddig nem tudtuk kipróbálni téli időjárás alatt. Mindenesetre bízom benne, hogy zökkenőmentes maradhat a nyitva tartás decembertől is. Már elképzelni is jó, hogy egy forró csokival a kezünkben, az üvegfalon keresztül, a várkertből nézzük a havas tájat…
Egyedül irányítasz két kávézót, dacára egy nehéz covid-időszaknak. Hogyan képzeljük el a mindennapjaidat?
Tulajdonos, üzletvezető, cukrász és felszolgáló is vagyok egyszerre, ha kell. Az én feladatom nem merül ki abban, hogy a sütemények útját követem az anyagbeszerzéstől a tálalásig. Nálam csörög a telefon, hozzám érkeznek az üzenetek, és én gondoskodom a háttérben zajló munkáról is. A Vártalakkal nem kaptam új feladatkört, gyakorlatilag ugyanazt teszem, mint eddig, csupán minden teendőből dupla annyi van. Három éve is két kávézót vezettem, az egyiket a jól ismert máriagyűdi háznál, a másikat Pécsen, a belváros határában, de utóbbit be kellett zárnom. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogok két üzletet vezetni egy időben, de a sors közbeszólt, amikor a várostól kaptam ezt a lehetőséget. A kétéves bezártság alatt én is megtapasztaltam, hogy milyen, ha a korábbiakhoz képest jóval kevesebb munkája van az embernek, ezért örültem annak, hogy újult erővel folytathatom azt, amit igazán szeretek: kiépíthetek egy különleges teret, ami élvezetet ad mindenkinek, aki belép az ajtón. A máriagyűdi Czukor Borsóban már minden a helyére került, és ez is segített a döntésben. Valamint remek emberekkel dolgozok együtt, akik mellett nem maradt sok kérdésem. Gyakran hallom, hogy a vendéglátásban nehéz jó munkaerőt találni, de ezzel nem teljesen értek egyet, mivel minden kolléganőmről sok jót tudok mondani, és a vendégek is szeretik a csapatunkat, amire hiteles visszajelzésként tekintek. Így nyugodt szívvel vezetem egyszerre a két kávézót.
Hogyan tekintesz a környékbeli konkurenciára?
Minél jobban működik két üzlet között a kapcsolat, annál többet tudunk egymásnak segíteni. Például tudom, hogy a vár mellett van egy jó fagyizó, ezért én nem fogok fagyit kínálni. De ugyanígy, tudom, hogy a közelben van egy cukrászda, ahol marcipános formatortákat készítenek, így az érdeklődőket oda irányítjuk, hiszen mindannyiunknak vannak erősségei, ami miatt érdemes meglátogatni minket. Ugyanakkor a Vártalakot még egy kicsit nehezebb megtalálni, mivel még nem tábláztuk ki a környéket, de ez is hamarosan megvalósul. A kávézó és a parkot körülölelő gesztenyefák készen állnak!
