A Pécsi Tudományegyetemen jelenleg mintegy húszezer diák tanul, ám alapításakor és a következő néhány évben – amíg működött – természetesen jóval kevesebben látogatták az intézményt. (Korabeli írások szerint a hallgatók létszáma a századfordulón meghaladta a 800 főt.) Annak ellenére, ahogy a korai időkből csak nagyon kevés adat áll rendelkezésre a diákokról, arról a néhányról, akiről viszont igen, a források leginkább az egyetemi élet árnyoldalairól tesznek tanúbizonyságot: emberölés miatt maradt fenn nevük.
Boldog V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-jén hagyta jóvá Nagy Lajos királynak a pécsi egyetem alapításáról szóló oklevelét. A csak másolatban ránk maradt dokumentumban kifejezte abbéli óhaját, hogy Magyarországon az egyetem felállításával „a hit maga is terjedjen, a tanulatlanok okuljanak, szolgálják az egyenlőséget, a törvénykezés rendje erősödjön, és ily módon az értelem is növekedjen”. Az egyetemen az alapozó fakultás mellett jogi és orvosi kar kezdhette meg működését, a teológiai fakultás beindítását ugyanis – Krakkóhoz és Bécshez hasonlóan – a Szentszék nem engedélyezte.
800 diák is tanulhatott, de kevés a fennmaradt írásos emlék
Korabeli írások szerint a hallgatók létszáma az alapítást követő években meghaladta a 800 főt, ennek ellenére keveset tudunk az itt tanulók diákokról.
A XIV. század harmadik harmadában a pécsi egyetem diákja volt Csót Benedek fia György (Georgius Benedicti Chot), Kancellár János (johannes dictus Cancellarius) és Szőllősi Fábián fia György (Georgius Fabiani de Zeuleus), akiket IX. Bonifác pápa 1400. június 7-i, illetve december 5-i oklevele említ.
Halálos nyilazás, mint emberölés miatti „szabálytalanság”
Csót Benedek fia György és Kancellár János valami miatt utálta egymást, s a köztük lévő ellentét végül halálos tragédiát eredményezett.
György ugyanis rányilazott Jánosra, aki pár nap múlva meghalt.
A zágrábi egyházmegyéből származó Csót Benedek fia György klerikusként tanult a pécsi egyetemen, később nagyobb pozíciók után ácsingózott. A pápához fordult, hogy felmentését kérje az emberölés miatti „szabálytalanság” (irregularitas) alól. Némiképp másként mondta el a történteket, mint társa, Szőllősi Fábián fia György, aki talán a barátja lehetett.
Támadás a rektor ellen
Szőllősi Fábián fia György beszámolója szerint ugyanis az összetűzést kezdeményező Kancellár János a veszekedő feleket békíteni szándékozó rektort is meg akart ütni egy bottal.
Játék egy ostorral – szerencsétlen baleset?
Egy másik haláleset viszont véletlenül történhetett. Erről IX. Bonifác pápa 1402. február 24-én kelt oklevele ad hírt, általa még további két pécsi egyetemi hallgatóról szerezhettünk tudomást. Csak az egyiket, László fia Lukácsot ismerjük név szerint, a másikat csak Lukács diáktársának (constudens) nevezik, ő szintén klerikus volt.
Egyszer Lukács lakásán ostorral játszott s eközben Lukács véletlenül megütötte a karját. Mivel az barát karja éjszakára bedagadt, orvoshoz fordultak. Ám az orvosi kezelés csak rontott a helyzeten, állította Lukács, s a szerencsétlen diák rövid időn belül meghalt.
A pápa mindenesetre vétlennek találta Lukácsot, s ennek megfelelően utasította Alsáni Bálint püspököt, hogy mentse fel őt az emberölés vétsége és büntetése alól.
Azt több forrásból is kiderül, hogy akkoriban a különböző iskolákban, így az egyetemeken is, elég gyakoriak voltak a tettlegességbe torkolló veszekedések, viszályok.
Lövöldözés és ámokfutás az orvosi karon
Jóval nagyobb rálátásunk van viszont a tizenkét évvel ezelőtt történt ámokfutásra, amit egy gyógyszerészhallgató követett el a pécsi orvosi karon. A 23 éves, zárkózott G. Ákost szintén csoporttársai állandó froclizása késztette végül arra, hogy az egyik órán fegyvert rántson és lövöldözni kezdjen.
A diák 2009 novemberében a pécsi egyetem biofizikai intézetében sportlövőpisztollyal megölte egy 19 éves csoporttársát, és életveszélyesen megsebesített három embert.
A fiút a Pécsi Ítélőtábla életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, legkorábban 2039-ben szabadulhat.
Dr. Makai Lajos bíró az ítélet indoklásában elmondta, hogy a vádlott harminc másodperc leforgása alatt négy emberre rálőtt, egyet megölt, egy másikat életveszélyesen megsebesített, lövéseivel mindhárom életben maradt áldozatának maradandó egészségkárosodást okozott.
(Kiemelt kép: Kálmándy Ferenc/MTI)
Forrás:
Petrovics István: A város története a XIV. század közepétől 1526-ig (in: Pécs története II. – A püspökség alapításától a török hódításig)
