Számos étterem működött itt az elmúlt 100 évben. 2008-ban látványos felújítás után itt nyílt meg a város akkori legjobb étterme az Enoteca & Bistro Corso, ezt követte az Étkező, majd a nemrég bezárt Eozin Corzo. A Pécsi Vagyonhasznosító Zrt. most online licit útján kívánja bérbe adni a 322 négyzetméter alapterületű vendéglátó helyet. A havi bérleti díj minimum 950 ezer forint!
1923 karácsonyán nyitotta meg „urikávéházát” Weisz Ferenc a Színház téren! A kávéház hamar a pécsiek kedvence lett, üzleti megbeszélések és baráti beszélgetések helye.
A Korzó a két háború között a legnépszerűbb kávéház és étterem volt a városban.
Az 1930-as szilveszteri rekord pezsgőfogyasztás még az újságokba is belekerült, mert a vendégek elképesztő mennyiséget öntöttek le a torkukon. A beszámolók szerint az év végi ünneplés kényszeredett és hangulattalan volt, valószínűleg bánatukban ittak a pécsiek.
Először csak kávéházként működött, amíg a vendégsereg kívánságára melegkonyhával ki nem egészült. A berendezés pazar volt, erről így írt a Dunántúl napilap.
„Az étterem berendezése bármely világvárosban is feltűnést keltene. A berendezés megépítésénél elsősorban Hegedűs Ferenc asztalosmester érdemel megemlítést. Az emeleti és földszinti helységek famunkái; a lépcsők, karfák, oszlopok valóban remekbe készültek. Hasonlókép precíz munkát végzett a Ruppert és Novinics cég, úgyszintén a lakatosmunkáknál Köhler Aladár. ízlésesek Weiser Ferenc tapétái, a kőművesmunkák ezzel szemben Himmel és Beok építőmesterek tudásának újabb bizonyságai.”
Az étterem a legízletesebb kosztot nyújtotta vendégeinek. Erre az volt a garancia, hogy konyhafőnöknek sikerült megnyerni Drumusz Józsefet, a budapesti Hungária szálloda éttermének volt főszakácsát. A kávéház hosszabb időn át művészek, írók törzskávéházaként, mindennapos találkozóhelyeként működött.
„Szakértők szerint nagyon szép. Belső berendezésében sok minden emlékeztet majd a régi kávéházakra. Például a márványlapú asztalok, tükrök, olvasókeretes napilapok. Pécsett a Corso művészkávéház volt. Míg meg nem szüntették, mint a többi ‘polgári csökevényt’…”
– írta a megnyitó után a Dunántúli Napló.
Az épület, az 1896-ban épült Schwarcz-féle ház, mely volt Sugár Miksa Otthon kávéháza, majd Vigadó, Szakszervezeti székház és bank is. 1924 óta folyamatosan étteremént és kávéházként működött.
A pazar belsőből mára semmi sem maradt, az épületet a nyolcvanas években teljesen kibelezték, és az akkori kornak megfelelően átépítették.
Az új Korzó 1986-ben nyílt meg.
A 2007-végéig vergődött, az utolsó évben szinte már csak menüztetés folyt, az étel minősége egy rossz iskolai menzával vetekedett, cserébe viszont olcsó volt. 2008-ban sok 10 milliós felújításon esett át, az új bérlő a vidék legjobb étteremét szerette volna megalkotni, ehhez neves és kevésbé neves séfeket csábított ide, de a pécsieknek nem erre volt szüksége – legalábbis ott. A hatalmas tányérokon szervírozott „ételmintákért” (számos pécsi nevezte így akkoriban a fogásokat) nem sok vendég ült be.
2012-ben a Nappali csapata vette át a helyet, az étterem pedig kivirult. Kifizethető és a közízlésnek megfelelő, tartalmas ételek születtek a Pécsen letelepedett mauritiusi Ritesh Teeluck séfnek köszönhetően.
Az Étkező után újabb átalakítás következett, szintén egy profi pécsi vendéglátós vette át a helyet. így lett belőle Eozin Corzo, ami idén júliusig működött.
