Ha azt mondjuk, hogy skót kockás, akkor mindenkinek eszébe jut egy minta. Pedig a magyar népi kultúrában is volt hasonló jelrendszer a szőtteseken. Egész pontosan a lisztes zsákokon. Erről pedig most könyvet is írt Mohácsi Bugarszki Norbert malomgazda. A kötet a maga nemében egyedülálló, hiszen eddig senki nem foglalkozott a magyarok múltjának ezen szegletével.
Kihalt volna, de jött egy közgazdász
– Nagyon bántott, hogy amikor azt mondjuk, hogy skót-mintás, akkor többet tudunk róla, mint a magyar zsákok jelrendszeréről. Sokan nem is hallottak még róla, pedig egykoron ezekkel a „jelekkel” kommunikáltak, üzentek elődeink – kezdte Mohácsi Bugarszki Norbert. A közgazdász végzettségű, de malomgazdaként ismert Mohácson élő Norbert a pár éve kezdte kutatni a talált zsákok történetét.
5 darab kék csíkról meg tudták mondani, hogy ez a Balogéké
– Ezt tényleg úgy képzeljük el, mint most a boltokban a vonalkódot. Egykoron meglátták a zsák oldalán az öt vékony, kék csíkot és azonnal tudták, hogy melyik család lisztjéről van szó – mondta a könyv írója.
Hogyan alakult ki a jelrendszer?
– A könyv ezt is boncolgatja. Mivel generációról generációra öröklődött, ezért nagyon nehéz megállapítani ennek eredetét. Sokáig kutattam, de ráleltem a válaszra. Erdélyig mentem érte – mondta Mohácsi Bugarszki.
Föld nagysága = csík vastagsága
– A föld nagysága jelentette a csíkok vastagságát. Egykoron a föld jelképezte a vagyont. Minél nagyobb földje volt a gazdának, annál vastagabb csíkot szőttek a zsákra. Sőt, ha több földje volt, több csík is volt a zsákon. Ilyen egyszerűen leképezték a család földviszonyait – mesélte Mohácsi Bugarszki Norbert, aki Erdélyben több idős asszonnyal is találkozott, akik még szőttek ilyen zsákokat.
Hosszában vagy keresztben is futhatott a jel
– Ha szomszéd faluból érkezett a lány és hozta magával a stafírung zsákot, akkor abból már abból tudták, hogy „gyüttment”. Éppen ezért sokszor áttértek a férj családjának jelrendszerére – ezzel is magyarázta Norbert, hogy egy-egy család jelrendszere milyen sokszor változhatott.
Ilyen könyv nincs még egy a világon
Mohácsi Bugarszki Norbert öt-hat évig gyűjtötte az idős asszonyok elbeszéléseit. A kezdetekkor még nem is sejtette, mekkora értéket képvisel az, amit csinál.
– Azért kezdtem el, mert nálunk, a malomban is több száz lisztes zsák található. Egyszerűen meg akartam tudni, melyik, honnan való. Kiderült, mindegyiknek története is van – mondta a közgazdász, aki gyorsan hozzá is tette
a Kárpát haza egészét átfogó kutatás, feldolgozás nem volt ezekről a csíkokról eddig
ezért óriási felelősség, hogy hitelesen őrizzük meg a magyarok hagyományait.
A hiánypótló könyv egy hónap múlva érhető el, jelenleg nyomdában van. Norbert munkájához gratulálunk és köszönjük!
