Igen. Az anyák, az apák és gyerekek napja mellett bizony van szülők világnapja is. Mindezt csupán 2021-ben kezdeményezte az ENSZ. Hogy miért tartják? Hogy a családért tett áldozatos, kitartó és fáradhatatlan munka előtt tisztelegjenek.
A Pécsi Néprajzi Múzeum szavaival szeretnénk mi is megállni egy pillanatra, emlékezni nagyszüleinkre, szüleinkre és köszönetet mondani, hogy szülők lehetünk.
Az, hogy a szülővé válást az életút fordulópontjának tekintjük, tipikusan napjaink elgondolása. Hozzávetőlegesen a 19. századig a szülővé válás a ritkaság értékével nem rendelkező életforduló volt. A magyar paraszti társadalomban a szülővé válás pillanata egyáltalán nem számított az életút sorsfordító pontjának.
A felnőtt élet igazán sorsdöntő, életformaváltást hozó, a közösségben elfoglalt helyet megváltoztató eseménye hagyományosan — mai tapasztalatainkkal ellentétben — a házasságkötés volt.
A gyermekek házasságra való felkészítése már a legkisebb korban megkezdődött, amikor fokozatosan elsajátították mindazt a tudást, készséget, amire feleségként-férjként majd szükségük lesz.
Európának ebben a régiójában (a nyugatival ellentétben) igen lényegesnek tartották, hogy lehetőleg mindenki találjon férjet-feleséget magának. A gyerekek a családi gazdaságban fontos munkaerőnek számítottak, ugyanakkor a közerkölcs (az egykéző vidékek kivételével) természetesnek vette a gyerekek születését. Utódok tehát mindig születtek, de az utóbbi évtizedek változásai vezettek oda, hogy a gyermekvállalást társadalmi méretekben krízis, konfliktus lehetőségének fogjuk fel. Mivel bizonyítható ez?
Ma a nők számára reális választási lehetőséget jelent az, hogy egyáltalán lesznek-e gyerekeik, hány és mikor legyen. A szülővé válás napjainkban tehát lényegében szabadon választható, a hagyományos paraszti társadalom tagjai számára azonban teljesen magától értetődő volt.
Forrás: Tóth Olga: Az első gyermek születése mint az életút fordulópontja (Társadalomkutatás 1992)
