Címlap Hírek Megindító kép...

Megindító képsorok a pécsi tárlatvezetésen: Judit nagyapja után kutat, akit 1944 karácsonyán hurcoltak el Pécsről

A Szovjetunióba hurcolt magyar civilekről, politikai rabokról és kényszermunkásokról emlékeztek meg Pécsett. A Janus Pannonius Múzeum által rendezett tárlatvezetésen azonban még olyan érintett is részt vett, aki a mai napig keresi nagyapja elhurcolásának okát.

Megindító képsorok, megválaszolatlan kérdések

Judit még ma is keresi nagyapja elhurcolásának okát

Karika Judit nagyapját 1944. december 24-én a családi asztaltól vitték el. Akkor azt mondták, csupán 2-3 hétig lesz távol. A férfi azonban sosem tért haza. A történtekről unokája mesélt.

– Két civil jött érte. Azt mondták, hogy pakoljon fogkefét, élelmiszert, ruhát, mert dolgozni viszik. Azt nem mondták meg pontosan, hogy hol fog dolgozni – mesélte könnyes szemekkel Karika Judit. Az unoka még ma is keresi a miérteket. A Király utcában található kiállításra válaszok miatt és emlékezni érkezett.

– Nagyanyám sosem ment férjhez, mert várta haza a férjét. Nem érkezett haza. Csak annyit tudunk, hogy egészségügyi problémák miatt halt meg és kapott egy koporsót is, amikor eltemették – emlékezett vissza az asszony.

“Máig nem tudjuk miért kellett elmennie”

– A nagyapám elmúlt 44 éves. Köztudott, hogy az életerős, fiatalokat vitték el. Nem tudjuk, hogy a családból miért csak neki kellett elmennie, voltak fiatalabb testvérei is. Erre keresem ma is a választ – mondta Karika Judit.

Ilyen barakkokban éltek hosszú hónapokon keresztül. Pécsett minden a Szovjetunióból való, a túlélők hozták haza és adták a múzeum számára

A válaszokat még Müller Judit történész, a tárlat vezetője sem tudta érdemben megválaszolni.

Baranya megyéből több mint hatezer, a történelmi Magyarország területéről pedig csaknem 300 ezer civilt hurcoltak el kényszermunkára.

Az elhurcoltak mintegy harmada távol a hazájától vesztette életét. Sokan ruhák híján fagytak halálra vagy a borzalmas élet- és munkakörülmények, a járvány, az éhezés és a megalázó bánásmód miatt vesztették életüket

November 25-ét az ő hazatérésük emléknapjaként tartják számon, 1953-ban ugyanis ezen a napon több mint 1500 politikai elítélt érkezett vissza Magyarországra. A többéves kényszermunkára hurcoltak harmadát azonban sosem látta viszont családja.

A mintegy 250 000-300 000 „málenkij robotra” hurcolt civil személy, az ártatlan fiatal lányok, asszonyok, legények, családanyák és családapák „csak” egy részét tették ki a deportált magyar polgári lakosságnak. A másik, kisebb rész a politikai elítéltek soraiból került ki. Az ő sorsuk, ha lehet, még rosszabb volt. A még távolibb Kelet-Szibériába vitték őket, ahol még reménytelenebb körülmények között, sokkal több évet kellett eltölteniük a kényszermunkatáborokban.