Sajátosan értelmezte át az ünnepet a pécsi polgármester, de ezúttal nem aratott osztatlan sikert.
Koszorúzással egybekötött hivatalos városi ünnepséget szervezett a pécsi önkormányzat a forradalom és szabadságharc emlékére, de ez végül sokkal inkább hasonlított kampányrendezvényre, mint nemzeti ünnepre.
„174 éve ezen a napon nyomtatták ki a magyar forradalom ifjainak 12 pontját, amely világossá tette, mik voltak akkor a magyar nemzet legfőbb követelései.Eltelt 174 hosszú év, ma vajon mit kívánhat a magyar nemzet? Mit kívánhat 2022-ben, amikor
a szomszéd államban egy fékevesztett diktátor anyák és gyermekek vérével festi a falakat, városokat rombol le, atomerőművekre lő, mintha nem lenne holnap?
– tette fel a költői kérdést Péterffy Attila.
A polgármester hozzátette: legyen béke. „A magyar nemzet ma is békét kíván. Békét, hogy legyen holnap. Békét a határainkon túl és a határainkon belül.
Elég volt a folytonos háborúból, amiben a hatalom 12 éve hadakozik. Propagandájuk szerint egykori mecénásuk ellen, a rezsi ellen, a migránshordák ellen, Brüsszel ellen. Valójában pedig csak a szabadság ellen, a magánnyugdíjaink ellen, az éppen kiszemelt társadalmi csoportok ellen. Az oktatás ellen, a kórházak ellen, a demokrácia ellen
-fakadt ki, hozzátéve, hogy „eElég volt az állandó háborús propagandából, a fegyvercsörgésből, az álságosan, önös érdekből szított rettegésből! Elég volt abból, hogy családokat, barátokat oszt meg a hatalom, miközben ők hátradőlve dőzsölnek!”
Kiakadt a lelkész, aki ünnepelni ment, de „egy hangos kisebbség felforgató propagandáját” és „a legócskább kampányszólamokat” kapta
A polgármester ünnepi gondolatait nem mindenki fogadta kitörő örömmel és lelkesedéssel. Például Kisóvári-Németh Norbert református lelkész sem, aki a Pécs-Belvárosi Református Gyülekezet lelkésze. Felháborodásának közösségi oldalán adott hangot.
Azt írta, amit ma tapasztalt, az kimondatja vele: hisz Pécs feltámadásában!
„A polgármester – bármilyen legyen a politikai színeváltozása- a város lakosságának nem egy, nem két, hanem három harmadát kell, hogy képviselje! Ez gyengébbek kedvéért egy egész! Ennek tudatában vonultunk ki a Történelmi Vitézi Rend részéről a városi megemlékezésre! Mi tehát városi megemlékezésre mentünk!
Ezzel szemben az elvben mindannyiunkat képviselő polgármester a törpe és hangos kisebbség felforgató propagandáját mondta fel legócskább kampányszólamként!
– panaszkodott a lelkész, hozzátéve, hogy „1848-49 gazdag baranyai örökségéről egyetlen szó sem esett”.
„Hátra arccal hagytuk ott a bennünket immár nem képviselő város(nem)vezetőt! Soha többé nem veszek részt e megosztó és árkokat ásó ember beszédét hallgatva megemlékezésnek álcázott kampányrendezvényen!
– közölte.
Azért imádkozik – magyarázta, „hogy minél előbb méltó vezető álljon az ország ötödik legnagyobb városa élén!”
„Kedves városom még ebben az elesett helyzetében is mindennél jobban féltem és szeretem – tette hozzá az írásban a lelkész.
