A pécsi palahegyi ügy máig megoldatlan, a sásdi gyilkosság pedig az egyik legborzasztóbb a gyerekgyíkosságok között, ami a szocializmusban történt. A két baranyai történet eddig nem ismert szomorú részleteiről egy most megjelent könyvben olvashatunk Gyilkosság a panel tetején - Minősített élet elleni bűncselekmények a Kádár-korszakban címmel, Dulai Péter jóvoltából.
„Ez a kötet gyilkosokról és gyilkosságokról szól. Ráadásul olyanokról, amelyek – a rendőri szóhasználat szerint – kiemelt emberöléseknek számítottak azokban a szocializmusnak nevezett évtizedekben, amelyeket Magyarországon csak Kádár-korszakként emlegetnek. Kiemeltek voltak, mert egyrészt megkülönböztetett figyelmet igényeltek a nyomozószervek részéről (legalábbis elviekben), másrészt azért, mert a közvélemény és a kor sajtója is intenzívebben foglalkozott velük. Az elkövetések kegyetlensége, az áldozatok és a tettesek közötti különleges kapcsolat, a gyilkosságok objektív és szubjektív körülményei valóban kiemelik ezeket az ügyeket a szokványos bűnügyi hírek közül” – olvasható a könyv ajánlójában.
A szerző Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíró, jobbára tartózkodik az értékítélettől, és dokumentarista szemlélettel, már-már hűvös távolságtartással mutatja be a korabeli dokumentumokból kiolvasható tényeket és következtetéseket, ügyenként 2-3 ezer szóban összefoglalva a több száz oldalas dossziék lényegét. És arról sem feledkezett meg, hogy ahol volt erre lehetőség, valódi (ok)nyomozóként felkutatta az esetekkel annak idején kapcsolatba került különböző érintetteket (ügyészt, rendőrt, hozzátartozót), s olyan részleteket tudott meg tőlük, amelyek ha nem is helyezik teljesen új megvilágításba az eseményeket, árnyalni mindenképp árnyalják azokat.
Gyilkosság Pécsújhegyen, a Palahegyi úton
Erdélyi Mátyásné 69 éves nyugdíjas koponyáját a felismerhetetlenségig összetörték. 1974. október 29-én az asszony szomszédja bejelentette a rendőrségen, hogy Erdélyi Mátyásnét véres fejjel, holtan találták meg feldúlt házának kormos konyhájában. Egyértelmű volt, hogy a a gyermektelen, egyedül élő nőt megölték, méghozzá öt nappal korábban, október 24-én, délután kettő és három óra között, vagyis a gyilkosnak többnapos előnye volt a rendőrökkel szemben.
A nyomozás során kiderült, hogy a nő fejét egy régi szenes vasalóval törték be, a gyilkos huszonkétszer ütött áldozata fejére. Mindezt miért? Ezer forintért és két gyűrűért. Ennyit zsákmányolt a tettes, aki dolga végeztével felgyújtotta a lakás bútorait, hogy eltüntesse nyomokat.
A gyilkos a nagy sietségében ott felejtette a válltáskáját, egy zöldes selyemkendőt és Erdélyiné bolti bevásárlócéduláját. Utóbbi azért fontos, mert a hátuljára a következő volt írva: Szabó Béláné, Zsolnay Vilmos u 19. Erdélyi néninek a testvére vásárolt be előző nap, aztán a kredencen hagyta ezt a cédulát, és a nyomozás adatai azt bizonyították, hogy a nevet és a címet csak a gyilkos írhatta rá.
A tanúk szerint a környéken akkor egy fiatal nőt láttak, aki be is kopogtatott az asszonyhoz. Mint utóbb kiderült, a gyilkosságot rögtönözhette, feltehetően a pénz és az ékszerek érdekelték elsősorban. Trükkös csaló lehetett, aki az időseket használta ki (nyugdíjemelés ürügyén kopogtatott be az öregekhez).
Fantomkép is készült az elkövetőről, hogy a sajtó segítségével is keressék a tettest. A fotórealisztikus rajz Detrői Endre rendőr ezredes, festőművész munkája, aki a történtek után két napig ült az egyik szemtanú erkélyén, és rajzolt.
A nyomozók hatezer nőt ellenőriztek, többek között írásszakértők bevonásával, a városon és a megyén kívül is, de a konyhában talált bevásárlócetlin lévő kézírás senkiével sem egyezett. Mivel nem jutottak előbbre, két évvel a gyilkosság után megszüntették a nyomozást. Egészen 1989-ig nem is történt semmi az ügyben, amíg Kodba Ferenc, akit 1989-ben neveztek ki a Baranya Megyei Főkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetőjévé, újra elővette az aktát. Az alezredes abban az évben átnézte a korábbi iratokat, és új nyomozást indított. 1989 áprilisában a rendőrség újsághirdetéseket tett közzé az egykori fantomképpel, amire jelentkezett egy ismeretlen Budapestről, aki szerint egy budapesti, de korábban a megyében élő ismerőse megszólalásig hasonlít a képre. Kodbáék beidézték tanúként a középkorú nőt, akinek a Maya fedőnevet adták azért, hogy megvédjék a sajtótól. Maya minden izgalom nélkül sétált be a rendőrségre, ahol első kérdése az volt, hogy gyilkossággal gyanúsítják-e. Elmondta, hogy ártatlan, de mivel az adatai feltűnően egyeztek az 1974-es adatsorral, Kodbáék úgy vélték, hogy megvan a gyilkos. Kiderült, hogy a nő nagymamáját Szabó Bélánénak hívják, és Zsolnay Vilmos u. 19. alatt lakik, de a hazugságvizsgálat nem igazolta, hogy ő lenne a gyilkos.
A rendőrök következtetése szerint olyasvalaki követte el a gyilkosságot, aki egyrészt hasonlított Mayára, másrészt ismerte is a nő személyi körülményeit, és ezt használta fel fedősztoriként, amikor egyedül élő, idős embereket vert át. Ennek a nőnek ismernie kellett Mayát, hogy fel tudja használni a személyazonosságát. A nyomozók úgy vélték, hogy olyan embert kell keresni, aki 1974-ben közeli ismerőse, barátja, kollégája, bizalmasa volt, aki hasonlított rá, és hozzájuthatott a személyi adataihoz.
– Maya később a Baranya megyei Vajszlóra költözött, volt férje, Kovács Mózes pedig 1989-ben a Mecseki Szénbányák szakszervezeténél töltött be vezető pozíciót. Ez a név már jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy megtaláljam
Mayát, de eddig nem sikerült a nyomára bukkannom. A gyilkosnő ma már nyugdíjaskorú lehet, ha él még egyáltalán – erről a szerző, Dulai Péter beszélt a Pécs Aktuálnak.
„Nem hagytam ennyiben, tovább kutakodtam, és meglepetésemre egy másik rejtélyes szálat találtam az ügyben. Szerintem a „nyomozást” lehetne még folytatni, bár a palahegyi emberölés az akkori Btk. szerint már elévült, ettől még óriási dolog lenne megtalálni a tettest.”
A halálra éheztetett kislány története
„A sásdi gyerekgyilkosság híre végigsöpört az országon, a sajtó részletesen beszámolt a történtekről. A Képes Újság megrázó riportot készített, a hatást pedig csak fokozta, hogy képet közöltek a hatalmas gumilabdával a kezében mosolygó Sárikáról, a zokogó, összetört anyjáról, a rácsokon keresztül kisimult arccal bámuló Valcsek Magdolnáról és Török Antalról, aki éppen olyan képet vág, hogy az Ördög is elszégyellné magát. Akkoriban ezzel volt tele a sajtó, sok cikk született róla, ezért gondoltam, hogy hatalmas, az egész országot felháborító ügy lehetett – mondja Dulai Péter.
A különös kegyetlenségű, lelketlen bűncselekmény 1963-ban történt Sásdon. Az ötéves Sárit apja, Török Antal és új élettársa, Valcsek Magdolna halálra kínozta. Sári boldog családba született, ám apja, a 29 éves traktoros Török Antal annyira iszákos volt, hogy végül a felesége elhagyta. Török perre ment, és végül meg is kapta Sárika felügyeleti jogát Az édesanya közel állt az őrülethez: kért, könyörgött a bíróságon, hogy ne adják a gyermeket az apjának, mert szerinte sosem szerette a kislányt.
A bírósági tárgyalások során kiderült, hogy Sári egy hétig lakott csak rendes szobában, emberi körülmények között, majd kikerült a szabadkéményes, füstölő kamrába. A gyereket a kútról hozott vízben fürdették, sokszor egy órát is benne kellett ülnie. Egyszer úgy megverték papuccsal, hogy az eltört. Szomszédok nap mint nap végignézték, hogyan bánik Török és a mostohaanya a kislánnyal. Többször próbáltak neki enni adni, mert nagyon sovány volt, de állítólag nem merte elfogadni az ételt. Riasztóan lefogyott, a szeme alatt többször kék folt éktelenkedett, de a mostohaanyja mindig azt mondta, leesett a lépcsőről. Apja végül 1963. október 25-én félig agyonverte, hasba rúgta, és még két nappal később is a konyha kövezetén kellett aludnia, amikor már haldoklott.
A pécsi bíróság tárgyalóterme csordultig megtelt érdeklődőkkel, de még kint is több százan várakoztak, hogy bejuthassanak. A bíróság első fokon mindkét vádlottat halálra ítélte, de a Legfelsőbb Bíróság a mostohaanyaára vonatkozó ítéletet megváltoztatta: Valcsek Magdolna halálbüntetés helyett 13 évet kapott, Török Antalt pedig felakasztották.
„Nem kizárt, hogy a mostohaanya még ma is él, Valcsek Magdolna majdnem nyolcvanéves lehet napjainkban. Vele talán érdemes lett volna beszélni, de ez idáig sajnos nem találtam rá – mondta lapunknak Dulai Péter.
A könyvben részletesen olvashatunk a két baranyai ügy borzalmas részleteiről, illetve további nyolc gyilkosságról.
Forrás: Gyilkosság a panel tetején, Képes újság, Dunántúli Napló
