Éppen 32 éve jöttek rá a városvezetők, hogy teljesen feleslegesen terveztek és építettek hatalmas szellőzőket az alagútnak. A kürtőket be is fedték, de még hogy!
Nem sikerült túl szépen, de a célját elérte, így legalább egy összefüggő zöldterületet sikerült létrehozni. Még ma is furcsán néz ki, ahogy a kürtők pereme kilóg a talajból, olyan, mintha nem lett volna elég föld a betakarásához.
„Végleg eltakarják a pécsi alagút szellőzőit, miután a sorozatos levegőmérések adatai azt igazolják, hogy a legnagyobb közlekedési dugó idején sem keletkezik annyi szennyező anyag, ami veszélyeztetné az itt közlekedőket. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat brigádja végzi a munkát Muck József építési üzemvezető és Horváth János művezető közreműködésével. A szellőzőeltakarás legalább 300 000 forintba kerül. – írta 1990. május 16-án a Dunántúli Napló.
A befedéshez hatalmes betonköröket készítettek az egykori gyárvárosi panelüzemben, majd ezeket csak ráhelyezték kürtők tetejére. A korabeli felvételeken jól látszik, ahogy a kubikusok lapátokkal és egy kis markolóval próbálják földdel beteríteni a területet.
Az alagút 1983–1987 között épült meg a Bányászati Aknamélyítő Vállalat kivitelezésében.
A 23 méter széles és 120 méter hosszú alagúthoz 97 méter hosszan tízezer köbméter földet termeltek ki.
Forrás: Régi Pécs, Dunántúli Napló
