Ez a vasárnap az öröm vasárnapja, advent második felének kezdete. A liturgia színe a lila helyett a rózsaszín, ezt a gyertyát gyújtottuk ma meg. A közeledő karácsony miatt a hátralévő napok alaphangja az öröm.
Szent Pál az élvezeti társadalom elvárásával és kínálatával szemben másra buzdít. Nem közvetlenül a magunk élvezetét kell keresni, hanem az Istennel és az embertársainkkal való szeretet-kapcsolatokat, aminek jótékony mellékhatása az öröm. A harmadik adventi vasárnap örömre hív. „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek!”
Minél önzőbben és erőszakosabban keresi valaki a saját kényelmét, gyönyörűségét és élvezetét, annál kevésbé lesz képes azt megélni. Mert minél jobban figyel arra, hogy elég tökéletesen kiszolgálják, kényeztetik-e, annál pontosabban fogja észlelni a hiányosságokat és tökéletlenségeket. Aki azonban szeretetben az Istenre és a másik emberre figyel, annak szép, könnyű léptű szívében megterem nemcsak a kevés szavú alázat, hanem a szeretet leánya, az öröm is. Az ilyen öröm irigységet sem ébreszt, mert bárki számára ajándék lehet.
Ne az árral sodródjunk, hanem merjünk jobbak, becsületesebbek lenni. Ne éljünk vissza hatalmunkkal, pozíciónkkal, helyzeti előnyünkkel, hanem szolgáljuk a közösség javát. Ne fölösleges dolgokat vásároljunk össze a karácsonyi akciókban, hanem osszuk meg kenyerünket, időnket, pénzünket, figyelmünket azokkal, akiknek szükségünk van erre. Álljunk meg és hallgassuk meg azokat, akinek panasz nyomja a lelkét. Ahelyett, hogy közösség oldalakon posztolgatjuk földi örömeinket, valódi barátként szegődjünk embertársunk mellé akkor, amikor éppen ránk van szüksége.
Janka Ferenc görögkatolikus parókus, teológiai tanár elmélkedése advent harmadik vasárnapjáról
