Gyakorlattá kezd válni a pécsi oktatási, nevelési intézményekben: bölcsődékben, óvodákban és iskolákban, hogy az első tüsszentés és legenyhébb orrfolyás után is azonnal hazaküldik a gyerekeket. Ezt javasolja az Oktatási Hivatal. Ez rendkívül megnehezíti a szülők dolgát, az intézmények reakciója ugyanakkor érthető. De van-e értelme ennek a gyakorlatnak valójában, és mit tehet a szülő? Egyáltalán miből lehet tudni, hogy a gyerek elkapta a koronavírust? Az esetek nagy többségében ugyanis a gyerekek nem produkálják a jellemző tüneteket sem.
Nincsenek könnyű helyzetben a szülők sem, az új koronavírus-járvány a családokra is komoly hatással van. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy az Oktatási Hivatal ajánlása miatt már a legenyhébb náthaszerű tünetekkel is hazaküldik a gyerekeket az intézmények. Orvosi tény azonban, hogy a kisgyermekek döntő többsége szeptembertől márciusig heveny orrfolyással, megfázásos tünetekkel küszködik, vagyis felső légúti hurutos betegségekkel, amelyek azonban teljesen „normálisak”, és elsősorban a változó időjárás és a közösségbe járás következményei. Komoly bajt nem okoznak, sőt – vélik egybehangzóan az orvosok, akik az utóbbi napokban mást sem csinálnak, mint gyakorlatilag tünetmenes, tulajdonképpen egészséges gyerekeknek írnak igazolásokat azért, hogy visszamehessenek a bölcsődébe, óvodába, iskolába.
Patthelyzet alakult ki, lassan mindenki koronavírust lát bele a náthába is, de van-e jó megoldás egyáltalán?
Mi tehet a szülő ilyen helyzetben, egyáltalán mikor kezdjen gyanakodni, hogy a gyermeke nem csak megfázott?
Van-e értelme a reggeli lázméréseknek, vagy teljesen felesleges?
Hogyan védje a szülő a gyermekét, mit kell tennie, hogy a COVID-19 az otthonon kívül maradjon?
