A 8. Magyar Filmszemlén a stábbal: a legjobb rendezés kategóriában bronzot kapott a Suttog a szél
Címlap Kultúra A fiatal pécs...
Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hét, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A közelmúltban adták át a 8. Magyar Klipszemle díjait Budapesten, az Akváriumban. A legjobbak közé került a pécsi rendező, Halmos Ádám videoklipje, a Suttog a szél, ami az autentikus cigányzenét játszó Parno Graszt első videoklip-forgatása volt. A Babits gimnáziumban végzett Ádám áldokumentumfilmjét, a Nemzeti Tripet épp tegnap vetítették le az iskola diákjainak – nagy sikert aratott.

A 8. Magyar Klipszemlén ismét nagyon színes volt a mezőny, öszesen 544 videót neveztek, közülük került ki az a 139 klip, amelyek 22 kategóriában versenybe szálltak a díjakért. A legjobb rendezés kategóriában bronzzal díjazták a pécsi rendező, Halmos Ádám videoklipjét, amely a Parno Graszt Suttog a szél című dalához készült.

– Ez a videoklip a 2008-2009-es romagyilkosságoknak állít emléket – fogalmazott a Pécs Aktuálnak Halmos Ádám. – A Parno Graszt zenéje nagyon közel áll hozzám, szeretem, ezért írtam nekik, hogy szívesen forgatnék nekik egy klipet. Találkoztunk, megmutatták, melyik számról lenne szó, aztán hagyták, hogy ötleteljek. Úgy éreztem, ez a dalszöveg el tudja vinni a nézőket egy olyan történelmi eseményhez, egy olyan támadássorozathoz, aminek a feldolgozása még most is tart, az utórezgései még most is zajlanak. A forgatást nagyon élveztük, hiszen a zenekar tagjainak szülőfalujában, Paszabon dolgoztunk, ahol a két nap alatt mindenki befogadott minket.

A Klipszemlén kiérdemelt bronznak természetesen nagyon örül a rendező, de nem csak azért, mert ezzel elismerték a munkáját, díjazták az ötletet: „Igazából az esett jól, hogy ennek köszönhetően még több figyelem irányulhatott erre a brutális eseményre. Az egész világ más volt akkor, a téma most ismét fel lett kapva. Természetesen annak is nagyon örülök, hogy a bronz által a stáb munkája is el lett ismerve!”

Aki ismeri Ádámot, biztosan rábólint arra a kijelentésre, miszerint a forgatások közben egy kiköpött filmrendező. Rakoncátlan fürtök, napszemüveg, baseball-sapka, állandó ide-oda mozgás – olyan, mint egy Balkan Coppola. De hogy miként jutott el a pécsi Babits gimnáziumban végzett fiatalember a filmesek világába?

– Azzal indult, hogy a gimiben videoblogokat csináltam saját magam és mások szórakoztatására. Aztán idővel rájöttem, hogy a szereplés helyett sokkal fontosabb a gondolatok átadása, közvetítése. Elvégeztem a Színház és Filmművészeti Egyetemen a televíziós műsorkészítő szakot, de éreztem, hogy engem elsősorban a filmek iránt érzett szeretet vonz. A kamera másik oldala: kitalálni valamit, megrendezni, megvágni. Az egyetemről kijőve aztán csináltunk egy céget Horváth Rékával, a SoulCase Studiót, jöttek a reklámfilmek, nagyon gyorsan belecsöppentünk a forgatások világába.

Olyannyira, hogy egy igazán érdekes, az óvatlan nézőt sokáig átverő áldokumentumfilmet is készítettek, amit mindenkinek bátran ajánlunk. A Nemzeti Trip – A legvidámabb barakk a Kádár-korszakba repít vissza minket, és harminchat percen keresztül azt bizonygatja, hogy az 1956-os forradalmat követő ’57-es majális azért volt olyan vidám és önfeledt, mert az ivóvízbe LSD-t csempészett a pártvezetés. Nem mindennapi magyarázat… A filmet egyébként tegnap levetítették a Babits diákjai számára a pécsi Cinema City-ben – mondanunk sem kell, nagy sikere volt, Ádám pedig nagyon örült annak, hogy korábbi iskolája megszervezte ezt a vetítést, ami által a diákok betekintést kaphattak a Kádár-korszakba. (A film ITT megtekinthető!)

– A történelem és a magyar néplélek alakulása minden munkámban visszaköszön, legalább utalás szintjén. Ami most a legégetőbb kérdés számomra, az a rendszerváltás óta eltelt harmincöt év, és az azóta felnőtt generációk traumája, az elveszett és megmásított ígéretek, 1989 elszalasztott eufóriájának az öröksége. Szerintem minden kortársam küzd ezzel, a társadalom a végletekig polarizálódott, és újra a felszínre úsztak olyan sérelmek, amik pár röpke és reményteli évet leszámítva mindig is meghatározták a hangulatot. A múlt-jövő párhuzam, a történelem ciklikussága, a nagy események mozgatórugói – ezeket kell összegyúrni egy képi fogalmazványba. Biztos vagyok benne, hogy ez az én utam. Nagyon szeretem azt, amit csinálok, a filmforgatás a világ legjobb dolga, úgyhogy a jövőben is maradni fogok ezen a vonalon, és szeretném a gondolataimat átadni egy egészestés nagyjátékfilmben!

A díjhoz nagy szeretettel gratulálunk, Ádám, a nagyjátékfilmet pedig kíváncsian várjuk!

Halmos Ádám (jobbra) Tóth Fabó operatőrrel a forgatáson (Fotó: Drapkó Péter)
Thuróczy Szabolcs filmművésszel egy ring mellett (Fotó: Drapkó Péter)