Másfél évig tartott a leromlott épület felújítása, elvégezték a teljes renoválását és interaktívvá tették a kiállítási tereket. Az épület külső és belső felújítása mellett a teljes épületgépészet és az elektromos rendszer is megújult, az épület pedig akadálymentessé vált. Az épület közösségi térként is funkcionáló kávézóval és kerthelyiséggel is bővül a jövőben.
Az épületet utoljára 1947-ben újították fel, amikor a II. világháború után megnyílt. Akkor úgy reklámozták a gyűjteményt, hogy itt dióhéjban van összefoglalva az emberiség egész magyarországi története. Akkor tényleg mindent belesürítettek a kiállítótérbe, itt nyílt meg 1947 júniusában a Városi Múzeum Régészeti-, Római kő-, Céhemlék-, Zsolnay kerámia-, Iparművészeti- és Modem Képgyűjteménye.
„Fő célom az volt, hogy minél előbb elrendezzem a tárgyakat és az egészet a közönség rendelkezésére bocsássam” – mondta a megnyitón dr. Török Gyula régész, a pécsi Városi Múzeum vezetője, aki alig hogy hazatért a szovjet hadifogságból, nekilátott a múzeum rendbehozatalához.
„Munka volt elég, minthogy akkoriban az épület az Elhagyott Javak Raktára volt és a múzeumi tárgyakat össze-vissza hányták: sok meg is sérült a pincében. Amint ürültek ki az elhagyott javak, úgy nyomult előre dr. Török, miként ő mondja, lépésről lépésre és állította helyre a tárgyakat.”
A Széchenyi tér 12. szám alatt álló épület késő barokk stílusban épült a 18. században. A területre utaló első följegyzés 1687-ből származik. Csór Ibrahim török aga itt álló házát a jezsuiták kapták meg, majd gimnáziumot létesítettek benne. 1722-ben a jezsuita iskola mellett helyet kapott a város német iskolája is. Miután 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, az épület magántulajdonba került.
1941-ben a megye műemléki épületet vásárolt a pécsi Széchenyi téren a múzeumi gyűjtemény elhelyezésére. 1951-ben az állami kezelésbe vett és Dombay János igazgatása alatt egyesített városi és megyei múzeum a Janus Pannonius Múzeum nevet vette fel. 1958-ban alakult ki az a megyei múzeumi szervezet, amely napjainkban is működik, de néhány éve a város felügyelete alatt.
Forrás: Dunántúi Napló, Jelenkor
