Cikkünk frissítése óta eltelt 5 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Kétszer kidöntötte a viharos szél, máskor elakadt a hóviharban ezért karácsonyfa nélkül maradt a város.  Volt olyan év is, amikor anyagi okokra hivatkozva a város nem akarta felállítani, de lakossági tiltakozás miatt gyorsan szereztek egyet. Volta amikor a nemzeti összetartozást szimbolizálta.

1933

„Külföldi mintára a város hatósága ezidén először állíttatott karácsonyfát. A hatalmas fenyő ottpompázik a Széchenyi tér közepén, a Szentháromság szobra előtt. Örökzöld ágait angyalhaj és műhó díszíti s az esti órákban a reászerelt villanykörték egész serege ragyog rajta, szelíd fényt hintve szerteszéjjel. A hatóságnak az a gondolata, hogy a szegényeknek karácsonyfát állítatott, meghatóan kedves, amellett, hogy nálunk szokatlanul újszerű is. Magának a fának felállítása a mi szemünkben többet jelent, mint a külföldi városok utánzását. Szimbólumán látjuk benne annak a gondoskodásnak, melyben a hatóság a mai nehéz időidben a reászorultakat részesíti”.  – írta 1931-ben a Pécsi Napló.

Az első mindenki karácsonyfája

1937

„Ma este, az Ave Máriára csendülő harangszó elnyugtával folyt le a „Mindenki karácsonyfájának felgyújtása, kedvesen közvetlen ünnepség keretében. A Széchenyi téren felállított, hatalmas méretű, pazaron kivilágított és angyalhajjal sűrűn feldíszített fenyőfa köré sok-sok százan sorakoztak fel, a társadalom minden rétegéből, hogy részesei lehessenek annak a felemelő érzésnek, amit immár ötödízben a „mindenki karácsonyfája“ szimbolizál. Az ünnepséget a Mennyből az angyal kezdetű karácsonyi ének vezette be, a Karének Egyesület és a ciszterci gimnázium egyesített énekkarának megkapóan szép előadása.”

„Itt, a város szívében, ez a fényben szikrázó mindenki karácsonyfája is ezt a hangulatot kívánja felkelteni. Figyelmeztetni akar bennünket az Isten emberszeretetére, sarkalni az embert az Isten szeretetére, önmagunk és embertársaink megbecsülésére. Nekünk ezen felül még mond valamit a karácsonyfa. Magyarok vagyunk. Sorsverte, vihartépte nemzet, karácsonyi örömünk felett a hazafiúi keservek mélabúja felhődzik. A nagy világégés után nagyon szegények lettünk, nagyon megfogyatkozott a karácsonyfánk.”

1942

„A város hatósága az idén is felállította a Széchenyi-téren a „Mindenki karácsonyfáját“, hogy azok is érezzék a kereszténység nagy ünnepének melegét, akiknek nincs családi otthonuk. A „Mindenki karácsonyfája” alatt vasárnap délután a leventék rendeztek megható ünnepséget.

1946

„Ellopták és eladták az égőket a karácsonyfáról – Hetek óta nyomozott a rendőrség és most elfogta a Mindenki karácsonyfájáról villanyégőket ellopott fiatalkorú tetteseket. A három kiskorú a rendőrségen beismerő vallomást tett. Elmondották, hogy esetenként megvárták, amig az utca elnéptelenedik és akkor látták, „munkához”. A villanyégők nagy részét ismeretleneknek adták el.”

1961 és 1971

1947

„Az utolsó pillanatban, szenteste állították fel a fenyőt – Karácsony este a Széchenyi-téren felállítják ebben az évben is a „mindenki karácsonyfáját”. A színes lámpákkal kivilágított karácsonyfa alatt műsort rendez a város. Szerepel a közüzemi énekkar, beszédet dr. Fekete Miklós, a tankerületi főigazgató helyettese mond.”

1956

„Majdnem nyolc méter magas ez az örökzöld fenyőfa, amelynek csécsin ott pihen a békegalamb. Szimbólum, nagyon sokat jelentő szimbólum ez. Mintha az egész város lakosságának vágyát fejezné ki: békét! Békét a szívekben, a lelkekben, békét a családi otthonokban. Mert a vérzivataros napok után, csak a békesség, a megbékélés jelentheti a szebb napokat, a kellemes karácsonyi ünnepeket. És amikor a szürkület fátyla borul a Széchenyi térre, a feldíszített karácsonyfán kigyullad a negyven piciny villanykörte.”

1965

A kárászi erdészet udvarából hozták a fát. Ez csak egy napig állt, egyik éjszaka olyan vihar támadt, hogy tövestől kitépte, és nem állították már fel újra.

1966

„A Pécsi Köztemetőből hoztak egy idős fát, a csúcsa fekete volt az erőmű kormától, mert akkor még nem működtek a pernyeleválasztók.”

1973 és 1974

1969

Egy 25 méteres fenyőt hoztak volna Somogy megyéből, azonban december 19-én, késő délután elakad a hóviharban. A daruskocsit, a fenyőt szállító ZIL-t, a tanács Volgáját, és a munkások mikrobuszát csak december 30-án sikerült kiszabadítani a hó alól.

„A fa valahol Nemesvid környékén vesztegel kocsira rakva, s az emberek, akik már napokkal előbb érte mentek, most dolguk végezetlenül térlek haza az ünnep estéjére. Az 1969- es december méteres hó- falak között tartja fogva az útnak indul fenyőt.”

1972

Ebben az évben újra hiányzott a mindenki karácsonyfája – „A Városi Tanács szűkös kereteiből nem tudott százezer forintot fordítani erre a célra — a gyermekintézményektől kellett volna a fenyő árát s a szállítás és feldíszítés költségeit elvonni” – mondták az elvtársak.

„Pogány város ez — mondta az öreg Bányai — az előtt minden esztendőben felállították a karácsonyfát, most már az sincs. Az öreg Bányai — először életében — nem a sportról politizált. A „vének”, mint minden este összejöttek a Széchenyi téren, a köpködőn és .., Szóba sem került, hogy kilenc pontjával bentmaradhat-e a Dózsa, hanem arról, hogy egyre szegényebbek leszünk…”

1976 és 1982

1973

„Most már bizonyos: az idén ismét felállítják majd Pécsett, a Széchenyi téren a „mindenki karácsonyfáját”. Az elmúlt esztendőben a Városi Tanács szűkös kereteiből nem tudott százezer forintot fordítani erre a célra. A Dunántúli Napló kezdeményezésére széleskörű társadalmi összefogással, valóban mindenki karácsonyfája kerül az idei karácsonyon a város központi terére. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felajánlotta, hogy Baranya legszebb, legnagyobb fenyői közül egyet karácsonyi ajándékként a városnak ad.”

1978

Senki sem számított rá, hogy a vihar kidönti a fát. 1978-ban a szokás szerint néhány nappal karácsony előtt állították fel a karácsonyfát, ám a január 1-én érkezett jeges vihar azonnal kidöntötte a 15 méter magas fenyőt, valószínűleg a hibás rögzítés miatt.

1979

„Ebben az évben — s valószínűleg a következőkben — nem lesz karácsonyfa a város közepén” – írta meg a Dunántúli Napló.  „Az oka: sem a megye területén, sem azon túl, Barcs és Nagykanizsa környékén nincs már olyan fenyő, ami megfelelne erre a célra. Pontosabban szólva, 1—2 akadt, de ezek ki vágását természetvédelmi szempontból, a tájegység megőrzése miatt nem engedélyezték.  Már augusztus óta keresi a megfejelő fát, de erőfeszítései nem jártak sikerrel. Végül december karácsony előtt néhány nappal a pártbizottság intézkedett és a lakossági nyomásra szereztek egy 15 méteres fenyőt a kárászi erdészetből.”

1981

Akkoriban vált divattá, hogy a szilveszterkor részeg fiatalok megmásszák a mindenki karácsonyfáját, ezért több esetben az év utolsó előtti napján elbontották a fenyőt.

„Amióta óriásfenyő áll a város közepén, hagyomány-számba megy, hogy mindig akad egy-két merészebb vállalkozó, aki az újév tiszteletére „alpinistává” változik, s nagy rohammal megkísérli bevenni a mindenki karácsonyfája csúcsát …

Ez a remek szórakozás 10 évig tartott.

Az önkormányzathoz több lakossági panaszos levél érkezett, melyek írói arra figyelmeztetnek, hogy jobb lenne megelőzni például a szilveszteri fára mászást. Fadöntés 30-án!”  – írta 1991-ben a Dunántúli Napló

1985

Ebben az évben volt az eddigi legmagasabb fenyő a Széchenyi téren, a 25 méteres,  45 éves fenyőt Hosszúhetényből hozták. Az erdészek Püspökszentlászló környékén kerestek megfelelő karácsonyfának valót, de nem találtak. Hazafelé menet az egyik egy hosszúhetényi ház udvarán látták meg a megfelelő fenyőt, azonban tulajdonosa nehezen vált meg tőle, ezért több évre elegendő tüzifáért cserébe tudták elhozni.

1995 és 1999-es vörös csilalgos fenyő

1999

„Kommunista karácsony? – A 17 méteres fenyőt a baranyai Olasz község határából hozták, a díszítését a BAT Pécsi Dohánygyár finanszírozta, így a díszek Amerikából érkeztek, köztük 40 darab vörös csillagos dísz. Ez sokaknál kiverte a biztosítékot, ezért a csillagokat néhány óra alatt piros gömbökre cserélték, majd szétosztották az ott játszó gyerekek között.”

2014

Szállításnál eltört a mindenki karácsonyfája – „Három méter tört le a 12 méteres, két tonnás ezüstfenyőből. Szerencsére sikerült a letört részt visszaerősíteni”

Forrás: Régi Pécs, Dunántúli napló, Pécsi Lapok, Dunántúl