Kevesen tudják, hogy a belvárosi épületeken lévő öntött vas konzollámpák a régi gázlámpák pontos másolatai, néhány apró különbséggel. Így vettük észre, hogy négy gázlámpa konzol 1870 óta ugyanott van! A város ekkor vesztette el holdvilágos romatikáját.
152 évvel ezelőtt, 1870. augusztus elején nagy esemény tartotta izgalomban a pécsieket: elindult a gázzal működő közvilágítás a városban. Az akkori német nyelvű hetilap, a „Fünfkirchner Zeitung” 1870. augusztus 6-i megjelent számában beszámol a gázvilágítás ünnepélyes bevezetéséről.
„Minden ismert és ismeretlen akadály elhárítása után végre fényesen megvilágított utcáink vannak. Szerdán este óriási embertömeg gyűlt össze a téren, hogy a gázvilágítás ünnepélyes átadásának tanúja legyen. Mindenki türelmetlenül várt a bekövetkezendő eseményre. Kilenc óra előtt néhány díszlövést adtak, hamarosan utána a polgármester égő fáklyával egy tribünre lépett és abban a pillanatban lángrózsák közepette, amelyek messzire vetítették fényüket a térre, felfénylett a városházán elhelyezett magyar korona. Ugyanabban a pillanatban a többi kandellábereken elhelyezett csillag és fölirat is megvilágosodott és az embertömeg szemtanúja volt, hogy a Hold által gyatrán megvilágított éjszaka, hogyan változik át fényes nappallá. Ezzel megszűnt a pécsi utcák holdvilágos esti romantikája. A járókelők ettől kezdve el-elnézegették a gázlámpagyújtogató embert, aki hosszú botjával végig sétált a városon.„
A lámpagyújtót még Babits Mihály, egy ideig Pécsett élő költő is megénekelte „Utca estefelé” című versében, amelyben gyermekkora élményét idézte fel.
„…Ki látta pécsi utcán a kis Babits Misit, sötétedő pécsi utcán, a nagy rajztáblával, öt után, mert énekóra is volt? Szegény kisfiú – legkisebb az osztályban – ment szédülve haza, fáradtan s izgatottan; nézte a lámpagyujtó botját, s még fülében az énekóra foszlányai…”
Babits nyolcévesen, 1891-ben szüleivel költözött Szekszárdról Pécsre. A Váradi Antal és a Zrínyi Miklós utca sarkán álló kis földszintes, egyablakos házrészben laktak, amely korábban valószínűleg cselédszoba lehetett. A leendő költő a pécsi belvárosi iskola harmadik és negyedik elemi osztályába járt, majd 1893 szeptemberétől a ciszterciek gimnáziumának nyolc osztályába. 1901-ben érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia szakos hallgató lett.
A gázlámpák mindössze 24 évig voltak „egyedül”, ugyanis 1894. december 1-én megindult Pécsett a villamosenergia-szolgáltatás. 1870-ben 250 gázlámpa gyulladt ki, 1920- ban 744 lámpaoszlopon és falikaron égett gázláng, 1940-ben pedig végleg kialudt az utolsó 61 lámpa.
Ezeket szinte maradéktalanúl leszerelték, de négy eredeti falikar még mindig megvan, kettő a Püspöki Levéltár falán, a János utca 13-as ház kapuzata mellett, és a Király utca 17. homlokzatán, amelyet sokáig cégérként használtak.
