Kádár János, Gerő Ernő, Apró Antal, Kovács István és Hegedüs András miniszterelnök október 15. és 23. között baráti tárgyalásokat folytattak a jugoszláv kommunistákkal. Néhány órával a forradalom kitörése előtt az Eszék-Pécs-Budapest különvonaton aludták az „igazak” álmát, akkor még nem sejthették, hogy aznap mi vár rájuk a fővárosban. A drávaszögi Bellyén Tito közelgő magyarországi látogatásáról is egyeztettek, ami a forradalom miatt csak nyolc évvel később valósult meg.
A küldöttség egy héten át utazgatott Jugoszláviában, találkoztak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagjaival, valamint a politikai és társadalmi élet számos vezetőjével Belgrádban, Szarajevóban, Zágrábban, Ljubljanában és Eszéken.
A kommunisa küldöttségnek különösen fárasztó napja volt a forradalom kitörése előtti nap, ahogy a Dunántúli Napló különtudósítója beszámolt róla az október 24-i lapszámban. A sajtó az eszéki pályaudvaron türelmetlenül várta a küldöttséget.
„A váróteremben kedves régi ismerős, Pécs volt egykori rendőrkapitánya [főispánja 1945-1946 – a szerk.]: dr. Münnich Ferenc belgrádi nagykövet várja a Ljubljana felől érkező különvonatot. Hogyne emlékezne Pécsre! A nehéz, de szép időkre!„
A kormányküldöttség végigjárta a drávaszögi magyar falvakat. Eszék, Pélmonostor, Baranyavár és végül Bellye, ahol a vadászkastélyban tárgyaltak a jugoszláv kommunistákkal. A helyszín nem mindennapi volt, megfordult ott már már sok híres politikus és államfő, Vilmos császár, Ferenc József, Alfonz spanyol király, Nyikita Hruscsov és Franco tábornok is.
„Pélmonostor, Baranyavár….Talán átlépjük a határt? Már szinte majdnem otthon vagyunk Baranyában, hiszen előttünk nyúlik a magasba a harsányi hegy kúpja. De nem, megyünk tovább: Főherceglakon néptömeg szórja virágait az ebédre érkezett küldöttekre. A tapsvihart ütemes kórus harsogja túl: — Éljen a jugoszláv-magyar barátság!” – írta a Dunántúli Napló
A kommunisták tárgyalása délután négytől este 10-ig tartott, amit csak egy rövid vacsora erejéig szakítottak meg. A magyar küldöttség a korábban Rákosi Mátyást is fuvarozó Hargita különvonattal este fél tizenegykor indult vissza Eszékről Budapestre. Már egy óra körül lehetett, amikor a kormányvonat átsuhant a pécsi vasútállomáson, a fővárosba a reggeli órákban érkezett meg. Az egyhetes utazáson kitikkadt kommunistákat már új feladat várta.
