Három magyar futó, köztük egy pécsi jutott ki a Lake Tahoe 200 mérföldes versenyére. Az amatőr sportoló Nedjalkov Balázs a magyarok között elsőként ért célba! Gratulálunk!
Összesen 223 induló állt rajthoz Amerika egyik legismertebb versenyén,
ahol 105 óra alatt kell teljesíteni 331 km-t, mindezt 2000 méteres magasságban a Tahoe-tó körül.
A pécsi Nedjalkov Balázs jócskán a szintidőn belül, 3 nap alatt teljesítette a távot. A férfiak között 12.-ként ért célba. A három magyar közül pedig pedig elsőként.
A szintidő 103 óra volt, a pécsi futó 72 óra 51 perc alatt teljesítette
Hogy jutottál ki erre a versenyre és egyáltalán miért vágtál neki? – tettem fel Nedinek (a futók és barátok így ismerik – a szerk.) az első kérdést.
– Amerika a terepfutás őshazája. Nem véletlen innen indult a mountain bike-ozás. Itt már 45-50 éve is volt szélsőséges körülmények között versenyzés. Egyszerűen ez a kultúra felkeltette az érdeklődésemet és valami isteni csoda, hogy bejutottam a nevezők közé – mondja Nedi, akit kisorsoltak a három magyarral együtt.
“Egy éve neveztünk, januárban kezdtem edzeni a Mecseken és Tüskésréten”
– Akármilyen hihetetlennek tűnik, de munka mellett a Mecsekben, a Tüskésréten készültem a versenyre. Futottam aszfalton és egyszer 24 órán keresztül köröztem a Mecsekben az egyik barátommal a Tettye és Tubes között – meséli Nedjalkov Balázs, aki “csupán” 11 éve fut komolyabban.
Az első 331 kilométeres versenye volt ez, eddig a leghosszabb táv egyszerre 185 km volt
– A Mecsekben körözés 24 órán keresztül igazán jó próbatétel volt. Edzette az akaraterőt és kitartást. Hiszen egy ilyen futáson nem az számít, hogy minél gyorsabb légy, hanem az, hogy 24 órán keresztül kitarts- mondta, aki hozzátette az amerikai versenyen egy nagyobb holt pontja volt, ez 140-160 kilométernél. De amikor látta, hogy Magyarországról mennyien követik a lépéseit és szurkolnak neki, erőt adott és továbbment.
Összesen 4-szer állt meg a 72 óra alatt
– Egy ilyen versenyen, amt több napig tart, figyelik a futók fittségét is. Szerencsére nem vagyok egy aluszékony típus, ezért elég volt négyszer megállnom. A 72 órából talán 10-et töltöttem regenerálódással – részletezi.
Balázs a feleségével a versenyzésnek él, az élménygyűjtésre tette fel az életét
– Valaki nagy házra gyűjt, mi az élményekből építkezünk- mondta arra a kérdésemre, hogyan tudja ezeket a versenyeket finanszírozni. A Támasz Alapítványnál dolgozó sportoló egy-egy nagyobb megmérettetésére hónapokig gyűjt, de szerencsés is, hiszen szponzorai által például a frissítések és a felszerelést meg tudja oldani.
– Mi a feleségemmel ezekért az élményekért élünk és ezt kifelé is kommunikáljuk. Így vannak támogatóink már, amit évek alatt tudtunk összeszedni – tette hozzá Balázs, akinek a következő versenye egyelőre még titok.
Balázst itt tudjátok követni !
