Pécsi edzőpáros, Márton Gábor vezetőedző és Takács Lajos másodedző irányításával produkált csodálatos tavaszi szezont a ZTE labdarúgócsapata az NB I-ben: az utolsó előtti helyen vették át az együttest, s nem csak bent maradtak vele, hanem a középmezőnyig, a hetedik helyig kapaszkodtak. A sikereknek köszönhetően Márton kapós szakember lett, a pletykák szerint maga Orbán Viktor hívja Felcsútra a Puskás Akadémiához… Erre is rákérdeztünk. Interjú!
Milyen érzés sikeres, ünnepelt edzőnek lenni? Mondjuk, nem először tapasztalja meg, hiszen eredményesen dolgozott a PMFC-nél, Kozármislenyben, Kaposváron és Siófokon is.
Annyi rosszindulatot tapasztaltam, annyi orvtámadás ért az utóbbi időben, hogy néha már én is úgy gondoltam, nem vagyok elég jó.
Magam miatt is nagyon fontos volt tehát, hogy sikeres tavaszt produkáltunk a Zeténél, beszédes válasz volt ez az eredmény, elsősorban saját magam felé. Egyébiránt sosem vágytam a rivaldafényre, de persze jólesik, ha dicsérik, díjazzák az ember munkáját – főleg, ha a szakemberek és a szurkolók teszik ezt.
Nagyon kemény feladatot vállaltak el: amikor a huszadik forduló után átvették a csapatot, az utolsó előtti, tehát kieső helyen állt a ZTE, öt ponttal lemaradva a Pakstól.
Valóban nagyon rizikós történetbe szálltunk bele, de éreztem magamban annyit, és a csapatban is láttam annyit, hogy meg lehet ezt csinálni, bent lehet tartani a Zalaegerszeget. Sikerült, ráadásul úgy, hogy a végén többet kaptam vissza, mint amennyire előzetesen számítottam. Nagyon messziről kellett ugyanis feljönnünk, pontokban és a győzelmek számát tekintve is jelentősen le voltunk maradva, ehhez képest a hátralévő fordulókban hét pontot vertünk például a Paksra és tizenhármat a DVSC-re.
Az sem mellékes, hogy nem csak eredményes volt a ZTE, hanem nézhető, élvezetes volt a játéka!
Engem is meglepett a játékunk minősége, főleg ebben az egész világ számára teljesen ismeretlen, koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben. Két–három naponta játszottuk a meccseket, mindig csúcsgázon, mert győznünk kellett. Korábban nyilatkoztam: fogalmam sincs, honnan szedték az energiát a játékosaim. Fantasztikus teljesítményt nyújtottak, amiben természetesen megvolt a magunk szerepe is. Tudja,
a támadófociról én nem csak beszélek, törekszünk is rá, hogy megvalósuljon a pályán. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk szerte az országból, örülök, hogy ennyire tetszett az embereknek az, amit csináltunk!
Hozzáteszem, amellett, hogy a játékunk élvezetes volt, a mérhető adatokban, például futóteljesítmény, sprintek is nagyon jó teljesítményt nyújtottak a fiúk. Nem volt véletlen, hogy hazai pályán négy–öt ezer szurkoló előtt játszottunk: pedig nem a bajnoki címért hajtottunk, hanem a kiesés elkerüléséért.
A szereplésük során az is lejött a csapatról, hogy tökéletesen megtalálták a közös hangot a játékosokkal.
Ezzel nekünk soha nem volt problémánk. A legnehezebb egyébiránt is azokkal megtalálni a közös hangot, akik éppen nem játszanak. De itt mindenki partner, mindenki korrekt volt. Azok is elfogadták a helyzetüket, akik nem játszottak, ha pedig lehetőséget kaptak, tették a dolgukat a legjobb tudásuk szerint. Mondjuk az öt cserés rendszer sokat segített, ez nem kérdés.
Magyar edzők magyar csapattal, túlnyomórészt magyar játékosokkal értek el sikert, s lettek végül hetedikek – sokaknak ez is roppant szimpatikus volt.
Nekem nem az volt a lényeg, hogy magyar edző magyar csapattal. Az volt a legfontosabb, hogy kieső helyről indulva értük el azt, amit, ráadásul nem egy csilli-villi, korlátlan lehetőségekkel bíró együttessel. Óriási fejlődésen ment át a ZTE, és erre nagyon büszke vagyok! Olyan szinten sikerült előrelépnünk, hogy két fordulóval a vége előtt már biztosítottuk a bentmaradásunkat.
A sikeres szereplésre sokan felkapták a fejüket. Szóba került a neve a Honvédnál, mi több, olyan pletyka is szárnyra kapott, hogy maga a miniszterelnök, Orbán Viktor kapacitálja, hogy menjen Felcsútra a Puskás Akadémiához.
Ezek pletykák, sohasem foglalkoztam velük. Van egy–két megkeresésem, a ZTE-vel is tárgyalásban vagyok, ez nem titok. Miként az sem, hogy a tavaszi szezon során a klubunk tulajdonosa,
Végh Gábor kétszer elhívott Felcsútra, a Puskás Akadémia hazai meccsére, ahol én ellenfeleket néztem. Közben egyszer valóban találkoztam Orbán Viktor miniszterelnök úrral, akivel kötetlen beszélgetést folytattunk a futballról. Ő kérdezett, érdeklődött, én pedig igyekeztem válaszolni.
Ennyi valóságalapja tehát van a sztorinak, több nincs.
Névjegy
Márton Gábor 1966. október 15-én született Pécsett. Garami József kezei alatt mutatkozott be a PMSC-ben, amellyel 1990-ben Magyar Kupa-győztes lett – őt választották meg a döntő legjobb játékosának. Belgiumi kitérőt (Genk) követően a Kispest Honvédhoz igazolt, ahol aztán 1993-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Később légióskodott még Franciaországban (Cannes), valamint éveket töltött el Izraelben. A magyar válogatottban 1990-ben mutatkozhatott be, összesen huszonegy alkalommal ölthette magára a címeres mezt.
Az 53 esztendős szakember idősebb Dárdai Pál mellett kezdte edzői karrierjét Barcson. Többször volt a PMFC vezetőedzője, a szurkolók mindig nagy örömmel fogadták a korábbi közönségkedvencet, ő pedig jó eredményekkel hálálta meg a bizalmat: a 2013/2014-es szezonban a hetedik helyen végzett a csapat a tizenhatos mezőnyben. Bizonyított Kozármislenyben (a 2011/2012-es idényben másodikak lettek az NB II-ben az MTK mögött), Kaposváron és Siófokon is – most pedig a ZTE-nél dolgozott sikeresen.
Fotó forrása: ZTE FC
