A párja és a barátai több mint ezer kilométert utaztak azért, hogy támogassák a pécsi harcost, Bodonyi Bálintot, aki nemrég Zsolnán vett részt egy pusztakezes bunyón. Csúnya vége lett, hiszen Bálintnak eltört a szemfenékcsontja, így feladta a meccset, de mindez nem szegte kedvét, már várja a következő lehetőséget.
Lapunkban is megírtuk, hogy a nyughatatlan pécsi harcos, Bodonyi Bálint egy svédországi és egy hazai küzdelem után Zsolnán vállal majd meccset egy kőkemény gálán. A szalmabálák által körülölelt küzdőtéren igazi háborús szituációt vizionált – parányit sem tévedett.
– Már a mérlegelés során összementünk egy picit, az ellenfelem, Pittner volt kicsit agresszívebb, én meg nem hagytam magam, összefejeltünk, de utána kezet fogtunk egymással – mesélte lapunknak Bálint. – A meccsen jól bokszoltam, éreztem magamban az erőt, de az ellenfelem nagyon erős és ügyes srác volt. Aztán hogy szabálytalankodott-e, nem tudom, én nem mondanám, talán elvitte a lendület. A második menetben sajnos egy jobbossal sikerült úgy eltalálnia egy kifordulásomból, hogy amikor lementem, szúró fájdalmat éreztem a szememben. Kinyitottam, de nem is láttam, tudtam, hogy baj van, úgyhogy amikor felültem, mutattam a bírónak, hogy ez nem jó, hagyjuk, ezt nem fogom folytatni, mert itt valami nincs rendben.
A pécsi futballszurkoló, a Szélsőséges Alternatíva tagja bizony nem nézett ki jól a mérkőzés után, így bár azt tervezték, hogy aznap este még maradnak, inkább elindultak hazafelé. Jöhetett az egészségügyi kaland…
– Nagyon fájt a szemem. Sejtettem, hogy baj van, ami a vizsgálatok során be is igazolódott: az ütés következtében eltört a szemfenékcsontom, de még menthető a dolog, mert nem mozdult el. Vasárnap voltam a sürgősségin, illetve szemészeten is. Agyrázkódásom is volt, homályosan láttam, megsérült a retinám, szájsebészetre pedig hétfőn kellett mennem. De nem lesz baj, meggyógyulok, azt mondta az orvos.
Ha pedig meggyógyul, rendbe jön, minden folytatódhat. Bálintnak esze ágában sincs abbahagyni ezt a brutális, kegyetlen küzdősportot, a pusztakezes bunyót: mielőbb folytatni akarja. Februárban lesz a hetedik gálája ennek a szervezetnek, azon még nem indul, de a következőn már ott akar lenni a harcosok között.
– A barátaimban volt egy kis sértettség a meccs után, mert ők kívülről látták, amit én belülről nem érzékeltem. Én egyáltalán nem haragszom az ellenfelemre, kivéve egy ütést, amikor hason feküdtem, azt talán nem kellett volna. De nincs ezzel gond, a mérkőzés után nagyon korrekten odajött hozzám, az öltözőben is, váltottunk néhány szót. Mondtam neki, hogy megbaszhatja, mert beverte a szemem, röhögött rajta, utána pedig néztük a többi mérkőzést. Ez most így sikerült, nem vagyok csüggedt, nem vagyok magam alatt, tanulni fogok belőle. Nagyon jó volt a gála, csodálatos volt a hangulat, megtelt a csarnok, szép számmal voltak futballszurkolók, jó volt látni, érezni ezt a közeget. Engem tizenöten kísértek el Pécsről, a páromnak és a barátaimnak nagyon köszönöm, hogy végig mellettem voltak, több mint ezer kilométert utaztak ezért a háromperces mérkőzésért. Nagyon büszke vagyok rájuk, remélem, ők is rám! Természetesen folytatni fogom a meccselést, ennél a szervezetnél is, ha lesz rá lehetőségem. A szervezőkkel nagyon jóban vagyunk, kevés pénzből nagyon jó dolgot csináltak, le a kalappal!
Először is jó egészséget kívánunk, Bálint, aztán egy nagy kalappal a folytatásra!
