Nem volt sem edző, sem sportvezető, játékosként sem bűvölte a labdát a parketten, mégis, aki rendszeresen járt meccsekre a Lauber Dezső Sportcsarnokba, biztosan ismerte. Egy jellegzetes arccal, egy igazi karakterrel mostantól kevesebb lesz az edzéseken, meccseken: Fridrich József, vagy ahogy mindenki ismeri, Rumci 24 év után köszönt el.
Állítólag így, szőrösen, szakállasan született. Legalábbis amikor a PSN Zrt. elbúcsúztatta, s Máté János vezérigazgató megjegyezte, hogy frissen borotválva várta, a tőle megszokott huncut mosolyával így válaszolt: „kisgyerekkorom óta szakállas vagyok”.
Fridrich József, vagy ahogy mindenki ismeri, Rumci 24 évet húzott le a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Lehet, hogy porondmunkásként, lehet, hogy udvarosként foglalkoztatták, édesmindegy, minek nevezzük: elképesztő lelkesedéssel és lelkiismerettel, zokszó nélkül végezte a munkáját. Amolyan szürke eminenciás volt ő a csarnok falai között, olyan, aki sosem volt reflektorfényben, sosem vágyott rá, hogy odakerüljön, csendben, szerényen végezte a munkáját, ami ha nem lett volna mindig tökéletesen rendben, bizony sok edzésen, meccsen lett volna kalamajka, kisebb-nagyobb probléma. Rumcit most, a búcsúztatója kapcsán szerettük volna szóra bírni, ezúttal nyilatkozzon ő, ne csak az edzők, játékosok, de most sem akart előtérbe kerülni. Így hát beszéljenek helyette mások!
– Mikó Gábor mellett ő volt az, aki sosem ismert lehetetlen, kérhettünk tőle bármit! – mesélte a Pécs Aktuálnak Csirke Ferenc, aki a PVSK férfi, majd a PEAC női kosárcsapatának vezetőedzőjeként is nap mint nap együtt dolgozott vele. – Járt a meccsekre, minden alkalommal ott ült az első sorban, aztán hétfőn és kedden kaptuk tőle a csarnokban a szakmai jellegű elemzéseket, ami az eredménytől függően hol dicsérő, hol korholó stílusban ment. A fiúknál, amikor az edzésen dobóverseny volt, a vesztest mindig azzal ugrattuk, hogy legközelebb előbb játsszon le egy selejtezőt a Rumcival, és csak azután jöjjön!
A csarnok emblematikus figurájától elköszöntek a női és férfi kosarasok is. Sokaknak fog hiányozni, az biztos. Többek között a munkaadónak, a PSN Zrt-nek is, nem véletlen, hogy kapott egy kiskaput…
– Bárki jön a helyére, hiányozni fog, mert ő egy igazi egyéniség! Épp ezért felajánlottam neki, hogy ha van kedve, bármikor visszajöhet, szívesen elbúcsúztatjuk akár évente is – mondta Máté János, aki két minőségében is együtt dolgozott Rumcival: korábban a kosárcsapatok vezetőjeként, majd most a PSN Zrt. vezérigazgatójaként is. – Mindig lehetett rá számítani! Irdatlanul szorgalmas ember, akitől bármit kértünk, mire a mondat felénél tartottunk, már félig kész volt a kért munka is. Elképesztő lendülettel dolgozott, ha egy munkára ketten indultak el, tuti ő ment öt méterrel a másik előtt, ha hatan, akkor is ő volt az első. Makulátlanul végzett el mindent, rendületlenül mosolygott a szeme. A mi Rumcájszunk sosem tévedt el az erdőben!
Jó pihenést, kellemes nyugdíjas éveket kívánunk mi is, bár nehezen tudjuk elképzelni, hogy Rumci tétlenül, a lábát lógatva ücsörög!
Kiemelt kép: Rónási Márton
