Még alig ismerték Magyarországon, ő már külföldre szerződött: iszonyúan fiatalon, 17 évesen ment ki Belgiumba. Az egykori TÁSI-s, Bodor Boldizsár megfordult Hollandiában is, 24-szer játszott a felnőtt válogatottban, tavaly márciusban viszont úgy döntött, mindenhol jó, de a legjobb otthon.
Az utóbbi években (egy-két évtizedben?) annyira eltűnt, hogy elég nagy meglepetésként éltem meg, amikor nemrég a Széchenyi téren felbukkant Orlovics Gyula társaságában. Bodor Boldizsár jó régen, 1999-ben fogta a sátorfáját, édesapja hozzájárulásával 17 évesen kiment próbajátékra Belgiumba, ahol aztán kint is maradt.
– Hát, lehet hogy korán érő típus vagyok! – mondta nevetve a 39 éves Bodor Boldizsár. – Igazából akkor nem érdekelt semmi más, csak az, hogy focizhassak. Hozzáteszem, nem voltam egyedül, Disztl Milán és Kiss Zoli is velem voltak, de ők aztán hazajöttek.
Ő viszont maradt. Nem kevesebb, mint 22 évig! Játszott a belga élvonalban az antwerpeni Germinal Beerschotban, átrándult Hollandiába is, ahol a Roda (2008-ban kupadöntőt játszottak) és a NAC Breda futballistája volt, valamint megfordult Görögországban az OFI-nál is. Ha már külföldön megállta a helyét a pályán, természetesen meghívták a felnőtt válogatottba, amelyben 24 alkalommal szerepelhetett: „Nagyon büszke voltam rá, de sajnos sosem volt olyan jó meccsem a válogatottban, mint amilyenekre külföldön képes voltam”.
Sok más pécsi társához hasonlóan ő is a TÁSI-ból indult. Pontosabban a Jókaiból…
– A Jókaiban jól focizhattam, mert szóltak, hogy át kellene mennem a TÁSI-ba. A negyediket már ott kezdtem. És persze már a PMSC-ben játszottam, ahol aztán végigjártam a korosztályos ranglétrát, hogy tizenhat évesen bemutatkozhassak az akkor a másodosztályban szereplő felnőtt csapatban. Emlékszem, Kutas Gábor megsérült, szóltak, hogy játszanom kell. Előtte egyszer sem edzettem velük, de megkaptam a lehetőséget.
Az, hogy sportoló lett belőle, nem volt különösebben meglepetés. Édesapja, Bodor László annak idején az NB III-ban futballozott, édesanyja pedig kézilabdázott. Úgyhogy hol az egyikkel, hol a másikkal ment meccsre, edzésekre, ahova természetesen mindig magával vitte a labdát.
Most, felnőtt fejjel már tudja, hogy nem csak a futballból áll a világ. Amikor 2015-ben abbahagyta kint a profi labdarúgást, vállalkozásba kezdett az akkori párjával, hotelt üzemeltettek (mondjuk mellette azért edzősködött a Roda utánpótlásában…). Rájött, hogy nagyon érdekli a gazdasági élet, a tőzsde és a kriptopiac is felkeltette az érdeklődését.
„Nem vagyok egy befektetési tanácsadó, de a saját tapasztalataim nagyon pozitívak a kriptovalutákkal kapcsolatban. Természetesen alaposan körül kell járni a dolgokat, mielőtt belevágunk!”
Persze kriptovaluták ide vagy oda, nem lehet véletlen, hogy Bodor Boldizsár neve jelenleg az NB II-es Csákvár szakmai stábjában szerepel, mint asszisztens edző. A futballtól nem tudott, és nem is akart elszakadni.
– Még Belgiumban elvégeztem az UEFA A-licenszes edzőképzést, most pedig például belevágtam az MLSZ technikai vezetői képzésébe. Egyébként nem volt szó arról, hogy hazajövök, de egyszer tudomásomra jutott, hogy a Puskás Akadémián keresnek edzőt az egyéni képzésre. Körbekérdeztem mindenkit, s miután csupa pozitív visszajelzést kaptam, belevágtam. Azóta sem bánom! Nagyon megtetszett, akkor ismét beszívott a foci!
Nem mellesleg volt ennek az egésznek egy olyan pozitív hozadéka is, amit azóta is nagyon élvez Bodor Boldizsár – és itt visszakanyarodtunk a Széchenyi térre. A külföldön eltöltött 22 esztendő alatt ugyanis a luxus kategóriába tartozott számára, hogy találkozzon a szeretteivel, a barátaival, haverjaival. Most, hogy Budapest szélén lakik, a mindennapjai részévé vált, hogy összefusson azokkal, akik közel állnak hozzá.
– Érzelmileg elképesztően feltöltődtem! Persze kint is voltak haverok, de aztán mindig mindenki elment erre-arra, én pedig rendre egyedül maradtam. Úgyhogy most végre tudok találkozni a családommal, a két testvéremmel, akik közül Judit itt lakik tőlem öt percre, valamint a régi barátokkal, köztük a pécsiekkel, mint például Orlovics Gyuszival. A kislányom, a hatéves Sophia Antwerpenben él az édesanyjával, amikor csak tehetem, megyek ki hozzá! – fogalmazott Bodor Boldizsár.
