Semmi túlzás nincs benne, ha azt írjuk: Fazakas András a PEAC-cal kel és fekszik, a mindennapjait teljes egészében az egyetemi labdarúgásnak szenteli. Büszke arra, hogy azt csinálhatja, amit szeret. Az alábbiakban az is kiderül, hogy miért hívják Börinek!
„Büszke vagyok!” – kezdte néhány hete Facebook-posztját Fazakas András. Mi más lehetett volna írásának témája, mint az, hogy a PEAC felnőtt labdarúgócsapata, miután megnyerte a megye I-es bajnokságot, sikerrel vívta meg az osztályozót is, és ezzel feljutott a harmadik vonalba. Harminc éve nem volt ilyen magasságokban a pécsi egyetemi foci, szóval méltán lehet arra büszke, hogy az ő vezetésével mindez összejött!
– Az életemből tizennégy év a PEAC-ról szólt, annak idején hat évig futballoztam itt a megye I-ben, majd edzőként irányítottam a csapatot – mesélte a Pécs Aktuálnak a 49 éves Fazakas András, aki korábban edzősködött még Baksán és Kecskeméten is. – Háromszor voltunk másodikak, a bajnoki cím sehogy sem akart összejönni, mindig volt egy jobb, hol a Komló, hol a Pécsvárad. Aztán jött egy elnökváltás, ezzel együtt pedig az ötlet, hogy ne edzőként, hanem vezetőként dolgozzak tovább a PEAC-ért. Nehéz döntés volt, de elvállaltam. Úgy tűnik, jól sült el, hiszen végre bajnokok lettünk: Lőrinc Antal vezetőedző volt az a hiányzó darab, amelynek a helyére kellett kerülnie ahhoz, hogy ez összejöjjön! Hozzá tudta adni azt a pluszt, aminek a segítségével a második helyről fel tudtunk lépni a dobogó tetejére.
A PEAC most készülhet az NB III-ra, a szakmai igazgató pedig folyamatosan tárgyal, új játékosokat keres, rakosgatja össze a csapatot: „leteszem az alapköveket”. Egyszerű a napja, reggel hétkor elindul, és rendszerint este nyolc körül esik haza. És hogy miért csinálja?
„Mert a szívemhez nőtt ez az egész. Ez egy életérzés számomra. Tudod, aki egyetemistaként a tanulás és a bulik mellett egyszercsak bekerül az öltözőbe, azt megfogja az itt uralkodó hangulat! Így voltam ezzel én is. Most pedig, vezetőként mindenem a PEAC: ha kell, majálist szervezek, s mindent megteszek azért, hogy a százhúsz gyerek és a nyolcvan szülő jól érezze magát. Ha így van, a befektetett munkám megtérül a tőlük kapott szeretet által! A gyerekek és a szülők legyenek elégedettek a klubnál, ez a legfontosabb! Egyébként nagyon büszkék vagyunk arra, hogy tizenöt éve még nem volt itt utánpótlás, most pedig kilenc csapatot versenyeztetünk, ami rengeteg feladattal jár. De bírom: amit máshol heten csinálnak, azt én viszem egyedül.”
Fazakas András, vagyis Böri, ahogy a többség hívja, egy igazi fanatikus. De miért hívják Börinek? És miért volt Böröcz Talk Show annak a műsornak a neve, amelyet annak idején ő vezetett?
– Megmondom őszintén, a korábbi egyetemista társaim is talán Böröcz Andrásként keresnek rám a Facebookon… Amikor 1990-ben idekerültem, az edző, Nyulas Pista bá azt mondta, hasonlítok valami Böröcz nevű futballistára. Na, azóta vagyok Böröcz, illetve Böri. Megszoktam, abszolút nem zavar – árulta el Böri, akiről az is kiderült, hogy kacérkodott azzal, hogy felvételizik a színművészetire.
A színészetből végül nem lett semmi, a tanárkodásból annál inkább: 24 éven át dolgozott Baksán testnevelő tanárként, amit nagyon szeretett. Hat éve pedig rátalált a szerelem, megtalálta élete párját, Szilviát, akitől öt éve megszületett a kislányuk, Tamara.
„Tamara, akire mindig is vágytam! Azóta mindig ő az első, de azért néha a futball bizony elékerül.”
