A közelmúltban gyönyörű harcsát csalt horogra a siklósi szőlész-borász-horgász: a nagybajuszos több volt, mint negyven kiló, és 162 centi hosszúra nőtt. Szomor Tamás nemrég egy tíz kiló körüli süllőt is megcsípett – látszik, hogy most már úgy ismeri a Drávát, mint a tenyerét. Ugyanakkor a szőlőben, a pincében is feltalálja magát, örömünkre elárulta, az idei szőlő minősége kiváló, úgyhogy jók lesznek a borok is.
Horgászat szempontjából nagyon szép, eredményes éve van Szomor Tamásnak. Nemrég egy egészen gyönyörű, tíz kiló körüli süllőt fogott a Drávában, aztán egy kapitális, több mint negyven kilós harcsáról készíthetett fotókat. Elárulta, csorgós peca közben wobblerekkel dobálta a part szélét, de csak kisebb balinokkal és domolykókkal találkozott. Módszert váltott, kuttyogatni kezdett, a horogra nadályok kerültek, aminek nem bírtak ellenállni a hareszek. Előbb jött egy kisebb, aztán órákkal később berobbant a nagydarab – nyolc-tízperces fárasztás után tudta csónakba emelni.
Persze nem csak a peca teszi ki az életét Szomor Tamásnak, hiszen egy szőlész-borásszal beszélgetünk, aki édesapjával viszi Siklóson a családi vállalkozást. A pincében most éppen a rozé alapanyaga készül, kint a kékfrankost és az oportót szüretelik, mondta, a bográcsban pedig harcsapörkölt rotyog – persze utóbbi nem igaz, hiszen a kifogott szépség visszanyerte szabadságát.
Véletlen, vagy sem, csuda tudja, mindenesetre Szomorék jobbára fehérborokat készítenek, ami bizony kiváló választás egy remek halételhez – jól passzol tehát egymáshoz a borász és a horgász szakma!