Pongó Marcell számára nem volt kérdés, hogy eljön-e Pécsre, az Ivica Mavrenski Emléktornára
Címlap Sport Pongó Marci e...

A házigazda NKA Pécs U17-es fiú kosárlabdacsapatának győzelmével ért véget a Nemzeti Kosárlabda Akadémián megrendezett Ivica Mavrenski Emléktorna, amely nagyon színvonalas volt, hiszen két kiváló szerb klub, a Crvena zvezda és a Vojvodina is ott volt a mezőnyben. Nagy élvezettel nézte a meccseket az egyik legjobb magyar kosaras, a válogatott irányítója, Pongó Marcell, aki annak idején nagyon sokat köszönhetett Ivica Mavrenskinek, és aki elárulta, ha egyszer lesz rá lehetőség, szívesen játszana az NKA Universitas Pécsben.

Az Ivica Mavrenski Emléktornán, úgy tűnt, szárnyakat kaptak a pécsi srácok. Az első napon, pénteken a DEAC-ot győzték le magabiztosan, a másodikon azt a Crvena zvezdát múlták felül 96-70-re, amelyben két Európa-bajnok (Veselinovic és Janjusevic) is játszott, majd ma délután a Vojvodinát is két vállra fektették. Mindez pedig azt jelentette, hogy az NKA Pécs veretlenül végzett az első helyen.

A vasárnapi mérkőzéseket az egyik legjobb magyar kosaras, a felnőtt válogatott irányítója, Pongó Marcell is árgus szemekkel nézte a lelátóról. Nem csoda, hogy itt volt: annak idején az akadémia növendékeként rengeteget tanult Ivica Mavrenskitől, aki sokat foglalkozott vele, nem mellesleg nagyon kedvelte is tanítványát. Természetes volt számára, hogy a tavaly elhunyt kiváló szakember emléktornájára ő is eljön.

– Nem volt kérdés számomra, hogy eljövök – mondta Pongó Marcell. – Annak idején gyakorlatilag együtt jöttünk az akadémiára. Azt kell mondanom, hogy ahol most tartok a karrieremben, abban neki óriási szerepe volt. Neki is köszönhető tehát, hogy légióskodhattam Németországban, és játszhattam, illetve játszhatok olyan helyeken, mint ahol most is vagyok, az Alba Fehérvárnál. A legnagyobb hatással talán Ivica volt a pályafutásomra. Amellett, hogy játékosként rengeteget fejlődtem a kezei alatt, egyfajta apaszerepet is betöltött: bármi is történt, mindig mehettünk hozzá, ha kellett, beszélgetett velünk. Felnéztünk rá, és nagyon szerettük! Épp ezért nyilván sajnálom, hogy emléktornára kellett jönnöm, ugyanakkor örülök neki, hogy ezt megszervezték.

A pécsi akadémista évek után Marci külföldön, Németországban folytatta a pályafutását, majd az utóbbi időben a legjobb hazai klubokat erősíti. A Falcóval bajnok és kupagyőztes lett, rengeteg tapasztalatot szerzett a Bajnokok Ligájában, a nyáron pedig az Alba Fehérvárhoz igazolt, ahol korábban bajnoki ezüst- és bronzérmes is volt. Emellett a magyar válogatottban is meghatározó szerepet tölt be, tevékeny részese volt annak, hogy a csapat sikerrel vette a világbajnoki előselejtezőket.

– Szeretnék még külföldön is játszani, lehet hogy összejön, lehet hogy nem. Abszolút nem vagyok elégedetlen azzal, amit eddig elértem, és ahol most tartok. Amióta hazajöttem, elég sok sikerben volt részem, hála istennek, és remélem, ez a folytatásban is így lesz. Most, hogy visszamentem az Albába, nyilván arra fókuszálok, hogy ezzel a csapattal minél jobbak legyünk!

Marci szerint elsősorban kitartás kell ahhoz, hogy a mai tehetségek eljussanak odáig, ahol ő most tart. Továbbá nagyon fontos a játék szeretete: „Én mindig azt mondom, próbálják meg nagyon élvezni, hiszen ez egy játék, amit élvezni, szeretni kell. A többi jönni fog magától. Bele kell rakni a munkát, kell a kitartás, az egész karrier tele van hullámhegyekkel, hullámvölgyekkel, amelyeken végig kell menni.”

A magyar válogatottal kapcsolatban úgy fogalmazott, a világbajnoki előselejtezők felemásra sikeredtek, a hazai mérkőzések nagyon jók, az idegenbeli meccsek nagyon rosszak voltak. Ebből azt a tanulságot kell levonni, hogy mindig mindenhol maximálisan oda kell tenniük magukat.

– A franciákkal, a finnekkel és a belgákkal kerültünk egy csoportba. Mindhárom csapat ott volt, ott van az Európa-bajnokságon, úgyhogy fél szemmel azért követtem őket. A franciák két ugyanolyan erős válogatottat ki tudnak állítani, a finneknél ott van Markkanen, aki az NBA-ben játszik, szóval ha ő is eljön, máris máshogy néz ki a csapatuk, ebből a hármasból pedig a belgákat ismerem a legkevésbé. Az biztos, hogy ha teljes kerettel megyünk neki a meccseknek, akkor versenyképesek tudunk lenni.

Nem kérdés, nincs olyan csapat a magyar élvonalban, ahol ne látnák szívesen a válogatott 28 éves irányítóját. Miután Marci Bajáról indult, majd évekig a pécsi akadémián nevelkedett, hol halkabban, hol hangosabban mindig hallható az a sóhaj, hogy de jó lenne, ha egyszer az NKA Universitas Pécs csapatát irányítaná…

– Szeretnék egyszer itt játszani. Baján kezdtem, utána átjöttem Pécsre, úgyhogy ha lesz rá lehetőség, akkor tényleg szeretnék ebben a csapatban játszani – árulta el Marci.

Nem bánnánk!