A magyar nőikosárlabda-válogatott huszonnyolc év szünet után jutott ki ismét a világbajnokságra, szeptemberben ott lesz Berlinben, miután második helyen végzett az Isztambulban megrendezett selejtezőtornán. A csapatkapitány a pécsi kosárlabdabarátok egyik nagy kedvence, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia növendéke, Takács-Kiss Virág volt, aki lapunknak úgy fogalmazott, sorsszerűnek érezte, hogy megint az utolsó napon az utolsó mérkőzés döntött…
Huszonnyolc év hosszú idő – ennyi idő alatt egy kisbabából felnőtt válik, aki már minden nap dolgozni jár, sőt, esetleg már szülőként neveli a kisgyerekét. Nos, a nőikosárlabda-válogatott mellett ugyanígy elszaladtak az évek: a magyar csapat legutóbb 1998-ban volt világbajnokságon, amikor Rátgéber László vezetésével Németországban tizedik helyen végzett. Ez már történelem.
A válogatott idén ismét ott lesz a vébén (micsoda véletlen: megint Németország, Berlin lesz a házigazda), miután az isztambuli selejtezőtornán második helyen végzett a csoportjában. Ehhez az kellett, hogy az utolsó napon, a legutolsó mérkőzésen legyőzzék a lányok a házigazda törököket – megtették.
Nekünk, pécsi sportbarátoknak, kosárlabdaszeretőknek külön öröm volt, hogy ebben a sikerben nagy szerepük volt pécsi, vagy pécsi kötődésű játékosoknak, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia növendékeinek, az NKA Universitas Pécs spílereinek. Nagyon jó érzés volt azt látni, hogy a csapat szekerét hol Juhász Dorka, hol Takács-Kiss Virág húzta, miként azt is, hogy az akadémia mindössze 18 éves tehetsége, Josepovits Kinga is bemutatkozhatott ebben a nem akármilyen mezőnyben. A pécsiek korábbi kedvence, Virág a 2022/2023-as szezon után búcsúzott el a Mecsekaljától, azóta megjárta a török Mersint, játszott Győrben, a görög Athinaikosznál, most pedig a nyolcszoros spanyol bajnok Salamancát erősíti – a magyar válogatottat pedig csapatkapitányként vezette ki a világbajnokságra! Amit örömkönnyek közepette élt meg…
– Nem egy hétköznapi dolog, hogy valaki annyi idősen abbahagyja a kosárlabdát, mint amennyi én voltam, majd miután visszatért, profi szinten, válogatottként, sőt, a válogatott csapatkapitányaként űzze szeretett sportágát – mondta lapunknak a 27 éves Takács-Kiss Virág. – Hatalmas megtiszteltetés nekem, hogy most itt tartok, nem is igazán tudtam még felfogni, miként azt sem, hogy huszonnyolc év után sikerült kijutnunk a világbajnokságra! Aki végig követte az utóbbi éveinket a válogatottal, az pontosan tudja, hogy mennyi mindenen ment keresztül ez a csapat, mennyi kudarc ért minket, milyen nehéz időszak is volt ez valójában. De egy percig sem álltunk meg, folytattuk a munkát, és hittünk abban, hogy egyszer majd eljön a mi időnk, és valójában együtt, csapatként nőttünk fel. Amikor a törökök elleni meccs napján felébredtem, azt éreztem, hogy annyira sorsszerű, hogy megint az utolsó mérkőzés a miénk, mint az olimpiai selejtezőn, már napközben eldőlhet a sorsunk, és kijuthatunk a világbajnokságra. Viszont próbáltam ezeket a dolgokat kizárni, a csapattársakkal pedig azt erősítettük egymásban, hogy csakis magunkra számíthatunk: fókuszáljunk magunkra, a csapatra, és arra, hogy a törököket meg tudjuk verni! Végül egyik eredmény sem alakult úgy, hogy jó legyen nekünk, de éreztem az öltözőben, hogy mentálisan mindenki maximálisan készen állt arra, hogy győzzünk az utolsó meccsen. Sikerült! Igazi csapatmunka volt! Nincsenek arra szavak arra, hogy mennyire együtt, mennyire csapatként játszottunk ezen a tornán. Mentálisan nyilván az utolsó csata volt a legnehezebb, hiszen ezen dőlt el minden, hogy elérjük-e a célunkat. Egész egyszerűen nem tudok mit mondani! Annyira megérdemeltük, annyira megérdemelte a magyar kosárlabda, hogy ilyen sikert érjünk el, és nagyon bízom benne, hogy ez még csak a kezdet, és innen is tudunk tovább fejlődni, és még jobb eredményeket érünk el.
Virág hozzátette, külön öröm számára, hogy a csapatot ennyi pécsi, vagy pécsi kötődésű játékos alkotta. Nagyon örült, amikor megtudta, hogy Josepovits Kinga is a tizenkettes keret tagja, mert megérdemli, és mert rengeteget fejlődött abban az időszakban is, amióta a válogatott közelében van – nagyon fényes jövő állhat előtte, különleges tehetség.
– Ami engem illet: biztosan nagyon sokat fejlődtem, sokat erősödtem mentálisan az elmúlt években. Légiósként teljesen új szituációkba kerültem, tudatosabb lettem, és ami ennél is fontosabb, nyugodtabbá váltam. Igyekszem egy-egy mérkőzésen belül is változtatni, fejlődni: ha hibázok az elején, kihagyok dobásokat, elkések védekezésben, a folytatásban ezt próbálom fejben átfordítani, és arra koncentrálok, hogy miben tudok a csapatnak segíteni, a leginkább hasznára válni. Biztos, hogy sok mindenben tudok még előrelépni, azért fogok dolgozni a jövőben, hogy még jobb legyek, hogy még többet tudjam segíteni a klubcsapatomat és persze a válogatottat!
Nagyon fogunk szurkolni nektek a világbajnokságon, Virág!
Ez is érdekes lehet
Megadják a módját.
Egészen augusztus végéig.
Szinte mindent megnyertek.
Gázvezeték-rekonstrukciós munkálatok kezdődnek az Athinay úton.
A Névtelen ucában.
Itt engedélyezték először a koedukált fürdőzést is, egy fontos kitétellel.
