Újabb feladatot teljesített sikerrel a Márton Gábor nevével fémjelzett szakmai stáb: benntartotta a Kozármisleny labdarúgócsapatát a másodosztályban. A vezetőedző már-már örökös segítője, másodedzője Takács Lajos, akivel 13 éve kezdték a közös munkát, s azóta több klubnál is nagyon eredményesen dolgoztak együtt. „Taki” lapunknak elárulta, nem vágyik rivaldafényre, szereti ezt a szerepkört, de abszolút nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy vezetőedzőként irányítson egy csapatot.
Amikor a bajnokság vége előtt tizenhárom fordulóval átvették a Kozármislenyt, a többség egy lyukas garast sem adott volna azért, hogy bentmarad a csapat. A Gyirmóttól elszenvedett vereséget követően tökutolsók voltak a mislenyiek, elég reménytelennek tűnt a helyzet – aztán az új stábbal akkorát hajráztak, hogy végül majdnem osztályozó nélkül is megkapaszkodtak.
– Mi is tisztában voltunk vele, hogy nem tizenkilencre, hanem húszra húzunk lapot – mesélte a Pécs Aktuálnak az 55 éves másodedző, Takács Lajos. – De hittünk abban, hogy meg lehet csinálni, és egy hónap elteltével kezdett is kijönni az a munka, amit beletettünk, beletettek a fiúk. Mert azért azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy nem úgy működik a dolog, hogy az új stáb bemegy az öltözőbe, és varázsütésre minden megváltozik! Mintegy egy hónap kellett ahhoz, hogy a keret tagjai elsajátítsák azt a játékot, amit elvártunk tőlük.
Takács, vagy ahogy mindenki ismeri, „Taki” elárulta, érzelmi kérdés is volt számukra a Misleny, hiszen 2010-ben itt álltak össze először Márton Gáborral az NB II-ben. Most minden meccsen kint voltak, látták, hogy mit játszik a csapat, tisztában voltak vele, hogy nem olyan rossz a keret, mint amit az eredmények sugallnak. A barátaik pedig addig-addig kapacitálták őket, mondván, ha valakik, ők meg tudják menteni a csapatot, hogy végül belevágtak. Jól sült el, de azért volt olyan időszak, amikor Takács fejében is megfordult, ebből bizony baj lesz: „Amikor az első négy meccsünkön mindössze két pontot szereztünk, akkor azért én is úgy voltam vele, hogy itt bizony nagy a baj! Persze kifelé ezt nem mutattam.”
A végét tudjuk, a Kozármisleny végül az Iváncsa elleni osztályozón kivívta a bentmaradást, és készülhet a következő NB II-es szezonra. Hogy mégis, minek volt köszönhető mindez? Dióhéjban így látja Takács Lajos:
„Megvalósítottuk azt a filozófiát, ami ránk jellemző: támadófoci, labdabiztosság, dominancia. Nem mellesleg a megfelelő helyre tettük a megfelelő játékosokat.”
Azóta kiderült, a következő idényben már nem ők irányítják a mislenyi csapatot, visszatért Aczél Zoltán. Vagyis új feladat várhat a pécsi edzőpárosra, benne arra a másodedzőre, Takács Lajosra, aki immár 13 éve hű segítője, fegyverhordozója Márton Gábornak – olyanok ők, mint Don Quijote és Sancho Panza. Persze „Taki” kétségtelenül slankabb!
– Az én feladatom ebben a felállásban rendszerint az, hogy tartsam a kapcsolatot a csapat, a játékosok és a szakmai stáb között. Én talán humánusabb vagyok, mint a Gábor, többet kommunikálok a srácokkal, ő inkább távolságtartóbb. Én nem csak a szakmai, a magánéleti dolgokról is szívesen beszélgetek a játékosokkal, sokat vagyok közöttük, aztán ami a Gáborra tartozik, azt megosztom vele is, ami nem, azt elteszem magamban. Fontosnak érzem, hogy jó legyen az öltözői hangulat, mert csak akkor lehet alkotni, dolgozni, ha ez megvan, persze ezt nyilván nem bohócként érem el, meg kell találni a megfelelő határokat. A futballról alkotott filozófiánk pedig abszolút hasonló. Ugyanakkor így sem értünk egyet mindenben, összeveszünk, kibékülünk, olyan ez, mint egy házasság. Nem hallgatom el a véleményemet: kimondom, ha rossz valami, miként azt is, ha jó.
S hogy nem zavarja-e Takácsot az, hogy az utóbbi években folyamatosan Márton van a rivaldafényben, az ő nevével azonosítják a sikereket? „Nem zavar. Elsősorban azért nem, mert egyenrangú partnerként kezel. Az is igaz viszont, hogy amikor úgy fogalmaznak, hogy visz magával, lekaparom a falat! Nem vagyok egy csomag! Dolgozni megyek a Gáborral mindenhova.”
A páros jó néhány helyen megfordult már. A Kozármislenyt és a PMFC-t kétszer is irányították, dolgoztak Kaposváron, aztán jött a sikeres zalaegerszegi időszak, majd a MOL Fehérvárnál a nemzetközi porondon is bizonyíthattak, és ülhettek az MTK kispadján is. Kérdés, hol kötnek ki legközelebb? Egyáltalán: együtt folytatják-e, vagy külön utakon mennek tovább?
– Még nem tudom, mi lesz a folytatás. Az viszont biztos, hogy nincs kőbe vésve, hogy csak másodedző lehetek. Bármit hozhat az élet. Vannak megkeresések, amikhez úgy állok hozzá, hogy nem zárkózom el semmi elől, mindenkit meg kell hallgatni!
