Kiválóan szerepelt a magyar vitorlázórepülő válogatott a közelmúltban Németországban, Aalenben megrendezett junior világbajnokságon, amelyen a legjobb eredményt egy pécsi fiatalember, Hadi Barna érte el, aki a standard osztályban az ötödik helyen végzett – mindössze 123 ponttal maradt le a dobogóról. Bár még csak húszéves, már öt éve repül. Az egész a vérében van: édesapja pilóta, gyerekkorában repülőgép-szimulátoron játszott, és a Nyíregyházi Egyetemen hivatásos repülőgép-vezetőnek készül.
A magyar fiatalok kitettek magukért a világbajnokságon. Az első napokban még az esélytelenek nyugalmával repülhettek, nem igazán figyeltek rájuk az ellenfelek, aztán hamar változott a helyzet, mindenki rájött, hogy komolyan kell őket venni.
A válogatottban három pécsi srác is ott volt, mindhárman a Baranya megyei Repülő és Ejtőernyős Klub versenyzői: Fekete Bálint, Hadi Barna, Lustyik Alexander. A legjobb eredményt végül Barna érte el, aki a standard osztályban az ötödik helyen végzett, és bizony nem sok választotta el attól, hogy felállhasson a dobogóra. Pedig ilyesmire a vébét megelőzően csak a merészebb álmaiban gondolt…
– Elképesztően erős volt a mezőny, ott voltak a csehek, a franciák, a németek, akik mindig ott szerepelnek a legjobbak között! Mindezt látva úgy álltam hozzá a világbajnoksághoz, hogy kimegyek, tapasztalatot szerzek, és ha a mezőny első felében vagyok, az már nagyon jó eredmény – mesélte lapunknak Hadi Barna. – Ehhez képest az első napon második lettem, a másodikon első, ekkor pedig a szintén ebben az osztályban szereplő Veronyák Roland második helyen végzett, így két magyar állt a dobogón, aminek nagyon örültünk! A harmadik napon negyedik voltam, utána rendre a tizedik hely környékén végeztem, ennek köszönhetően végig ott voltam az élbolyban. Tizenegy napot repültünk, kilencen reális esélyem volt arra, hogy megnyerjem a világbajnokságot, ami egészen hihetetlen! Képes is lehettem volna rá, ha egy picit másképp jön ki a lépés. Kevésen múlott…
Egy kis szerencse jól jött volna, mert ahogy szinte az élet minden területén, itt sem árt, ha valakire rámosolyog Fortuna.
– Ez benne van, ez a sportunk velejárója, kell némi szerencse is, mert nagyjából mindenki hasonló tudással rendelkezik. Abszolút elégedett vagyok az ötödik helyemmel, ebbe egész egyszerűen nem tudtam volna többet beletenni, mindent kihoztam magamból. Azt például kifejezetten jó volt látni, érezni, hogy míg az elején senki sem figyelt rám, ránk, amit ki tudtunk használni, elsurrantunk a kertek alatt, addig a harmadik-negyedik naptól már nagyon komolyan vettek.
Ez a világbajnokság volt az első Barna életében, de nagyon bízik benne, hogy nem az utolsó. Juniorként még két vébén vehet részt (25 éves kor a felső határ), a következő Ausztráliában lesz 2028-ban. Nincs mese, ott még előrébb szeretne végezni, a dobogót, illetve a világbajnoki címet fogja majd megcélozni.
Addig pedig bőszen gyakorol. Holnap például Dél-Franciaországba utazik, ahol a francia Alpokban fog edzeni nem akárkinek az irányításával: a franciák top pilótája, a válogatott edzője, a világ- és Európa-bajnok Eric Napoleon tart ott edzőtábort. Biztosan sokat fog tőle tanulni.
Persze Barna már így is elég jelentős tapasztalattal rendelkezik, ami az eredményeiben is megmutatkozik. Amellett, hogy 2024-ben és idén is ő nyerte meg a korosztályos nemzeti bajnokságot, a tavalyi Európa-bajnokságon is jól szerepelt, végül a tizenhatodik helyen végzett. Igyekszik minél többet repülni, 2024-ben 120 órát volt a levegőben (ebből mintegy 50-et Namíbiában…), idén viszont már 130-nál tart, és ugyebár nincs még vége a szezonnak.
S hogy miért pont ennél a kalandos, izgalmas sportnál kötött ki, miért szeretett bele a repülésbe? Természetesen van benne családi szál: édesapja, Hadi Attila pilóta, a Wizz Air kapitánya. Nem csoda, hogy gyerekkora óta mindene volt a repülés, édesapjával repülőgép-szimulátorral játszottak, és nagyon céltudatosan arra készült, hogy pilóta váljék belőle. A Leőwey diákjaként érettségizett, most pedig repülőmérnöknek tanul a Nyíregyházi Egyetemen.
– Az utóbbi öt-hat évben végigjártam a lépcsőfokokat. Tényleg szinte a pogányi reptéren nőttem fel, tizennégy évesen elkezdtem tanulni a vitorlázórepülést, tizenöt évesen már egyedül repültem, majd megszereztem a jogosítványt, a szakszolgálati engedélyt. Emlékszem, az elején mindig volt egy kis adrenalinlöket, ami jó érzés volt, és elmúlt, amikor felszálltunk, mostanra viszont annyira természetessé vált a repülés, hogy ez teljesen kikopott, eltűnt. Valószínűleg azért is, mert igyekszem minél többet repülni, ahhoz ugyanis, hogy valaki jó legyen, elengedhetetlen a nagyon sok tapasztalat! Könyvekből nem lehet megtanulni azokat az érzéseket, amiket akkor kapsz, amikor az egyik szárnyat éppen emeli a levegő…, és nyilván arra kell menni. Sok minden kell ahhoz, hogy valaki igazán jó pilóta legyen, ott van még az emberi tényező, ki hogyan kezeli a stresszt, az olyan helyzeteket, amikor lekerül alacsonyra, és fennáll a veszélye, hogy le kell szállnia terepre.
Ez is érdekes lehet
Hadi Barnának vérében van a repülés.
Gratulálunk Leiner Emmának és Molnár Grétának!
Aki szereti a sportágat, annak augusztus 23-tól érdemes lesz kilátogatnia a pécsi teniszcentrumba,...
De még nem tudni, hogy mikor érkezik.
Egy ázsiai influenszer megtapasztalta a magyar rögvalót.
Változatos és ellenálló fajok fejlődnek.
