Szinte árad belőlük a szeretet és szakmaiság. Mosolyognak akkor is, ha csak úgy sétálgatsz a növények között. De úgy is segítőkészek, amikor kezdőként tétovázol a zöld és zöldebb között órák hosszat. A Tiborc utcai kertészetbe látogattunk, ami az Alsómakár lankáján büszkén terül el és hirdeti: ez itt kicsit más. Családias és nagy múltú. Megnéztük, kiknek köszönhető!
Kéreg Melinda több ezer virág között dolgozik nap mint nap. Sőt, itt is él a kertészet „tövében”. Egyetlen fia, Schützenhofer Péter pedig évek óta segíti őt a munkában, amit inkább szerelemnek, mint mindennapos „favágásnak” élnek meg.
„Itt élőlények vannak, szeretjük őket és a kedvükben akarunk járni”
Melindáról kevesen tudják, de gépipari technikumot végzett. Apósa növények iránti szeretete babonázta meg 30 évvel ezelőtt és tanulta meg a virágok nyelvét, amit azóta sem bánt meg.
– 18 év után hagytam ott az előző szakmámat. Apósom vágott virágokkal foglalkozott és egyszer csak belecsöppentem ebbe – mondta Kéreg Melinda.
Repülőgéppel vitték Budapestre a pécsi barackokat
Melinda apósa egyébként elismert órás szakember volt, aki hétvégenként a Tiborc utcában kertészkedett. A család telkén egy igazi vincellérház is volt – ez ma is látható a kertészet aljában. Az évek előrehaladtával a hétvégi hobbi olyan szintre fejlődött, amit az ország több pontján is számon tartottak. Az Alsómakárban beérett, mézédes barackokat
repülőgéppel szállították Budapestre a ’60-as években.
(Igen, a ’60-as években repülőgéppel ment az áru Pécsről a fővárosba – a szerk.)
A növények iránti elköteleződés még évtizedekkel később is meghatározza a család életét
„Aki egyszer belekóstol ebbe a munkába, az nem tud innen elszakadni, mert annyi örömöt kap az ember.”
Bár Melinda egyetlen fia, Péter először más irányba indult, mégis a kertészetben kötött ki.
– Ő épület- és bútorasztalosnak készült, de aztán egyszer jött és mondta, hogy „Anya, szeretném ezt csinálni” és akkor én nagyon örültem! – meséli büszkén Melinda.
Igaz, ehhez Melinda előírt egy iskolai végzettséget. Így Péternek nem volt más választása, újból iskolapadba kellett ülnie. Villányban végzett.
– Mondta édesanyám, hogy akkor jöjjek újra, ha már levizsgáztam. Igen, kemény kezű, de ez nem is baj – meséli nevetve Péter.
Anya és fia mai napig együtt dolgozik a színpompás palánták közt
– Péter szintén rájött, hogy ennél szebb munka nincs, ezért szívesen csinálja ő is, ami remélhetőleg tovább fog „öröklődni”, mert három unoka is van – teszi hozzá Melinda.
Végtelenül összetartóak a kertészek
– Mindamellett, hogy egy nagyon szép környezetben dolgozik az ember, a kertészek is végtelenül összetartóak. Az ország területén bárkihez
fordulhatok, ha szakmai problémám van, mindenki önfeledten segít és nincs féltékenykedés, nincs rivalizálás. Ilyet én még sehol nem tapasztaltam – mondja Melinda.
Soha nincs vége ennek a munkának, mert az időjárás diktál
– Alkalmazkodni kell a természethez, ezt tudomásul kellett venni. A természet az úr, ha esik, akkor bent dolgozunk, ha süt a Nap, akkor kint. De munka az mindig van – teszi hozzá Péter.
Mivel én itt lakom, azért ez nehezebb is. Nem lehet azt mondani egy növénynek, hogy születésnapom van, nem gondolok rád
Kéreg Melinda
Energiát adnak a növények: ügyvédnek, pszichológusnak, orvosnak
A virágok társaságában nemcsak Melinda családja boldog, hanem azok is, akik ide érkeznek.
– Azok, akik nagyon feszített munkát végeznek már alig várják, hogy délutánonként ide érkezzenek. „Feltankolnak” virággal és hazaérve játszóst húznak, hogy a földet túrják – mondja nevetve Péter, aki sokszor ügyvédeknek, pszichológusoknak és komoly vállalkozóknak akar a kedvébe járni a virágaikkal.
