Egy sporthír anyai szemmel. Vigyázat, részlehajló tartalom a sport irányába!
Az alaphírünk ez: hétvégén a PVSK U9-es labdarúgói a Kanizsai Kupán 90 perc alatt 17 gólt rúgtak, és hármat kaptak. Csoportelsőként jutottak döntőbe, majd az örök riválistól, a PMFC fiaitól 2:1-re kikaptak. Mégis a nyakukba került második helyezettnek járó medál picit aranyként csillogott – legalábbis szerintem. Ezért is gondoltam, hogy többet ér egy rövid sporthírnél mindez! A következő pár sor arról szól, hogy ezen gyermekek – független attól, hogy mit és hol sportolnak – a szülőkkel, edzőkkel karöltve hogyan válnak elhivatott és sportszerű felnőtté!
Én nem szoktam büszkélkedni. Más tollával (itt lábával) pedig pláne nem. De most kicsattannak belőlem ezek a szavak.
Futkoshatnék is egy picit a Széchenyi téren, ahogy tettem több mint 30 éve a fekete-fehér zászlót lobogtatva. Ti pedig lehet, hogy emlékeztek is erre az időszakra. Szinte sírva ünnepeltük a pécsi kosarasokat. Ahogy a Diósgyőrt legyőzték a roskadásig megtelt Lauberben beleégett az agyunkba és jó értelemben belénk táplálta a sport iránti elköteleződést! Kellett ez nekünk, mintha csak mi sportoltunk volna. De nem tettük.
Én akkor pont annyi idős voltam, mint most ezek a fiúk. 8 évesek! Igen, csak 8. Akkor mi másokat ünnepeltünk. Mert a legtöbben, el sem tudtuk képzelni, milyen lehet 8 évesen sportsikereket elérni.
Ezek a fiúk viszont nap mint nap, hétről hétre készülnek. Lélekben és fizikálisan is. Iskola után felhúzzák az edzőcipőt, hétvégén kora reggel autóba ülnek, majd valahol a régióban fociznak. Nem is keveset. Most hétvégén például 5-ször 18 (!) percet játszottak! Ez egyébként körülbelül annyi, amennyit a felnőtt focisták a pályán töltenek.
De ők a 8 ÉLETévükkel teszik ezt! A suli, a játék és A család mellett!
A büszkeség mellett hadd legyek hálás is, hogy ezek a fiúk, a fiam szülői nyomás és fizetés nélkül teszik mindezt. Mert sokszor kapjuk ám meg mi szülők: minek viszed ide meg oda? Mi értelme, ha nem is lesz hivatásos sportoló? Hol marad a gyerekkor? És a tanulás?
De ők csinálják a közhelyes válaszadás helyett is! És tudjátok miért teszik ezt? A válasz egyszerű!
Mert a foci jó! Ahogy a kosár, az úszás, a sakk is jó. Focizni, kosarazni, úszni és sakkozni pedig még jobb! Mert nem vagy egyedül!
Szülőként azt látom, hogy a gyermek akarva-akaratlanul kap egy rendszerezettséget, ami ütemesen meghatározza a napokat. Meghatározza, hogy ne folyjon el. De eredményezi azt is, hogy az iskolában, a játszótéren és majd az életben is több lehet – legalábbis szerintem! Megtanulhatja a siker ízét és a kudarc kezelhetőségét. Tudni fogja tizenévesen, hogy
sikereket elérni nem azt jelenti, hogy mindent megnyer! Akkor lesz igazán győztes, ha mindig talpra áll!
Ezek a srácok pedig úgy állnak talpra és menetelnek előre, mint ahogy sok felnőtt csak elképzeli, hogy tehetné! Pedig sikerülhetne neki is ugyanez vagy hasonló. De könnyebb legyinteni, és azt mondani: majd jövőre elkezdem! Vagy azt: á, nincs is időm erre. Esetleg ezt: annyira fáradt vagyok a munka után, én már nem tudok sportolni!
Ezek a gyerekek viszont a MOST-ban élnek! Én pedig MOST ANNYIRA BÜSZKE VAGYOK, hogy muszáj volt ennek hangot adnom!
Elnézést, ha esetleg valakinek a bögyébe másztam volna ezzel… Kérlek, ne anyázzatok a végtelenségig! Mert az vagyok és a nagymama is olvashatja!
Mindenesetre köszönöm, ha a SPORTOS fotók mögé (legyen az bármilyen sportág) belelátod mindezt, Kedves Olvasó! És látod mögötte a gyerekek lelkesedését, szabadidejét, a szülők rekedt hangját, könnycseppjeit és dagadó mellkasát, a logisztikát és az edzők fáradhatatlan türelmét!
Köszönöm! És még valami…
Ha egy ilyen fotót látsz a közösségi médiában, tudnod kell:
Ezt általában nem látják – és nem is várható el, hogy lássák – azok, akik nem mozognak hasonló körökben. De ezen sorok pont azért íródtak, hogy picit közelebb érezzétek magatokhoz azt, amit sok száz, vagy inkább tízezer gyermek érez, ha sportról van szó!
Hajrá gyerekek, hajrá Pécs!
A tornán részt vevő gyerekek neve és az edző nyilatkozata:
Ambrus Márton, Csik Zente, Csonka Dominik, Fehér Bendegúz, Füredi Benedek, Molnár Vince, Pölczmann Vince, Zádori Balázs (K), Sipos Benett (U8) – Edző: Csilits Richárd
Csilits Richárd: A döntő után az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Nagyon örültem, hogy a gyermekek végre megkapták azt a jutalmat, amiért olyan régóta küzdenek és lelkesen járnak edzésre. A szomorúság pedig azért, mert senki sem szeret veszíteni, ahogy az én gyerkőceim sem és abból a szomorúságból rám is ragadt. Összességében büszke vagyok mindenkire és csak azt tudom mondani, hogy: ÍGY TOVÁBB!
Forrás: www.pvsk.hu
CSOPORTMECCS EREDMÉNYEK:
PMFC – PVSK: 0-0
Siklós I – PVSK: 1-7
Beremend – PVSK: 0-9
HELYOSZTÓ EREDMÉNYE:
Szigetvár – PVSK: 0-1
DÖNTŐ EREDMÉNYE:
PMFC – PVSK 2-1
Gratulálunk a résztvevő csapatoknak és a győztes PMFC-nek!
