A ’80-as évek kommunizmusának gyermekeként, az „aranygeneráció” ifjú tagjaként lépett zenei pályára családja révén. Sokan hajlottak a zene felé az otthoni ebédlő asztal mellett, így nem csoda, hogy Imre Gábor is a dobverőket választotta a közgazdász könyvek helyett. Na, de hogy mire vitte a Pécsen élő dobos fenegyerek Mátraderecskéről és hogyan jutott el egészen a Kongresszusi Központ által tartott Fűzy Gábor életmű koncertig? Cikkünkből kiderül.
Az ebédlő asztal, Bruce Springsteen meg a Hungaroring
Gábor 1987-ben, Egerben látta meg a napvilágot egy mátradecski zenészcsalád gyermekeként. Apja a helyi lagzis zenekarban dobolt régebben, ahol aztán később Gábor nővére is dobolni tanult. Édesanyja tősgyökeres pécsi volt és a PTE 1.sz. Gyakorló Általános Iskola kórusában énekelt, így szinte egyértelmű volt, hogy Gábor is hasonló pályán fog kikötni. Nem is kellett sokat várni, 1996-ban történt meg az áttörés, Bruce Springsteen, Streets of Philadelphia című száma volt az, ami egyből megfertőzte az ifjú Gábort.
Egyszer csak elkezdtem ütni az asztalnál a szám stílusos és könnyen megjegyezhető ritmusát és ekkor mondta apám, hogy dobtanárhoz kell mennem.
Első bandája a Tequila zenekar volt, ahol bőröndökön dobolt. A sorsdöntő pont 1998-ban volt, amikor Gábornak választania kellett: vagy elmegy a szomszéd sráccal az akkori Forma 1-es versenyre, amit a Hungaroringen rendeztek meg, vagy abból a pénzből kap inkább egy dobfelszerelést szüleitől. Gábor a dobszerkót választotta az autók helyett és még ebben az évben meg is kereste első 500 forintját, mint kezdő ütős.
Új város, új emberek, új bandák és egy új dob tanár
Egy évvel később leköltözött a család Pécsre, ami megviselte az ifjú dobost. Az addigi életét, barátait és zenei munkásságát hátra kellett hagynia. Bánky Géza, híres dobos vette szárnyai alá Gábort, akitől egy éven át tanult, ami után akkoriban még működő Kolinda Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – zeneiskolába járt öt évig.
Az otthonról hozott dolgokat és korai világát ledobva saját szájízét kezdte el keresni a feltörekvő ifjú. A kis falusi Retro magyar dalok világából érkezve Gábor a punk rockban találta meg magát igazán először Pécsen. Több ilyen stílusú bandában is zenélt 2005-ben és utána, például a Tegnap nevezetű punk zenekarral Kálocz Tamással – ő és még néhány társa szervezte az első Fishing on Orfű fesztivált mindössze 19 évesen.
Életem első komolyabb koncertjeit ebben a zenekarban játszottam. Itt már voltak olyan bulik, hogy kisbusszal mentünk másik városba elő zenekarként fellépni
Aztán egy évvel később a szerelem kezdett elmúlni a stílus iránt, de ennek ellenére bandát váltott és az elkövetkezendő két évig a Cellar77 nevű szintén punk bandában zenélt tovább. Őszinte barátságok köttetek az évek során a banda tagjai között és első komolyabb tehetségkutatói és zsűri kritikai eredményét velük érte el. Gábor pályafutása végül akkor ért véget, mikor rá talált a James Brown féle funky vonalra és már nem tudtak szakmailag dűlőre jutni a bandatagjaival.
Helyét vesztett dobosból egészen a dzsessz n roll stílusig, avagy út a DIP trióig
Sodródással és saját stílusának keresésével telt el a 2008 és 2010 közötti időszak, próbálkoztak különböző funky formációkkal a Zionban, de egyikből sem lett igazán semmi.
Zion (Zenész Ifjúsági Otthon) egy olyan ifjúsági szervezet volt, ami összeszívta a pécsi zenei élet minden stílusát. A zenei élet minden ága esélyt kaphatott saját maga bemutatására, a Punk Rock koncertektől az elektronikus zenei bulikig minden előfordult a helyen. 2012-ben zárt be a hely.
Az egyik zenei dzsemmelés – imprózás – során ismerte meg Dörnyei Szabolcsot, ahol hamar egymásra találtak. Gáborban felfrissültek az iskolában tanult jazzleckék – bossa nova stílus – és ez volt az a pont, ahol a „technikásabb” zenei stílusok felé vette az irányt. 2011 nyarát írták akkor, mikor először próbáltak a srácok, ehhez a kettes felálláshoz csatlakozott Péter Tamás basszusgitáros. Első alkalommal össze is raktak három számot és ezzel el is kezdődött a DIP Trió pályafutása.
Koncertek és újabb mérföldkövek
Az elkövetkező három évben Gáborék rájöttek, hogy többet tudnak nyújtani a világnak annál, minthogy tehetségkutató versenyeken induljanak. Elkezdtek fellépésekre járni, különböző feldolgozásokat játszottak, és a városban is több vendéglátóegységben is biztosították a zenét némi pénz, koszt és kvártélyért cserébe. Heti rendszerességgel léptek fel a város különböző helyein és pontjain, majd jöttek az önálló estek és a fesztiválok – beindult a szekér.
Az évek során gyerekeknek tartottak élőzenés interaktív műsorokat a 20. század könnyű zenéivel kapcsolatban, ez egyfajta zenei történeti utazás volt. Utána pedig a kis lurkók is kipróbálhatták a hangszereket.
2015-ig tartott a DIP Trió szárnyalása, a szakmai ismeretséget a banda révén érte el. Ezek után a banda kicsit szétszéledt, ugyan nem oszlottak fel máig és szoktak együtt zenélni, de külön utakon kezdtek el járni. Gábort ekkor két Pécsen élő külföldi fiatal kereste meg Ian O’Sullivan és Magnus Måløy, hogy egy jó dobost keresnek, és mi lenne, ha összeállnának zenélni.
Mongooz and the Magnet
Az első pár próbán már érezték a srácok, hogy nagyon egy húron pendülnek, és hogy ebből ki lehetne hozni valamit. Elkezdődött hát ez a korszak is, a kezdetekben nagyon élvezte a közös munkát, ami leginkább Jimmy Hendrix és Stevie Ray Vaughan munkásságára hajazott – mondta el Gábor. Jól ment a srácok szekere, mind a hárman tehetséges fiatalok voltak és a két front ember pedig jól csinálta a show-t, miközben Gábor hátulról ütötte a ritmust. Idővel a zene technikai része inkább a háttérbe szorult és a pop vonulat lett a banda irányvonala.
Ezután nem sokkal a média felkapta a bandát és a The Carbonfools volt menedzsere vette szárnyai alá a zenekart. Két évig zenélt együtt a csapat, aminek a nagy részét kifejezetten élvezte Gábor, viszont az utolsó fél évben egyre többször környékezte meg az az érzés, hogy ez
már nem a saját gyermekük, hanem inkább egy kötelező nyűggel teli munkahely.
Kiveszett belőle az az élvezeti faktor, amit nyújtott neki a banda – jegyezte meg Gábor. Végezetül a szakmai összetűzések miatt és azért, mert úgy érezte kihagyják döntések soraiból, úgy döntött hogy elhagyja a feltörekvő bandát.
Lehet, hogy én is túlreagáltam akkoriban dolgokat, de nem akartam egy pop fiúbandát csinálni hangszerekkel
Egy feltörekvő karrier betetőzése, a Mongooz után is van élet
A Mongooz után Gábor nem csüggedt, rengeteget tanult és tapasztalt a szűk két év alatt, nem beszélve a korábbi bandákról, aminek meg is lett a gyümölcse. A Fűzy Máté által szervezett Band of StreetS fúvós-ütős bandába gyakran ugrott be a dobok mögé helyettesíteni. Jó kapcsolat alakult ki a zenészek között és tehetsége, illetve személyisége révén jött el zenész karrierjének a csúcsa: a Budapest Kongresszusi Központ – Fűzy Gábor életmű nagy koncertjére a Big Band dobosának őt kérték fel 2016-ban.
„Egy dobos szakmai életének a csúcsa szerintem az, amikor egy igazi „big bandben” dobolhatsz egy igazi fúvós szekcióval. Szinte eggyé kell válnod a zenekarral, nem lehet imprózni, itt nincs mese. Van egy kotta és te együtt lélegezve hangról-hangra azt követed”
Olyan magyar hírességeket kísért dobjával, mint Koós János, Radics Gigi, Zséda vagy Horváth Charlie. Élete egyik legmeghatározóbb zenei élményének tekinti ezt a pillanatot.
Ezek után játszott még más big bandekben is, a másik igazán jelentős pont az életében akkor volt, mikor 2018-ban felkérték a Rudán Joe Brass Bandbe, hogy doboljon nekik a születésnapi eseményen – amit a pécsi Kodály Központban szerveztek. Annyira jól sikerült a koncert, hogy mai napig tartják a jó kapcsolatot és gyakran fellép Joe mellett és más projektjeiben.
Végezetül Gábor elmondta, hogy az eddigi történések után is a DIP Trió továbbra is él, ugyan „félárbócon” hajóznak a zeneipar vizein, de saját gyermekükként tekintenek a bandára. Jelenleg kísérőzenészként tevékenykedik.
