Immár több mint tízéves hagyomány, hogy szavazáson dől el, melyik uszonyos legyen az év hala. Idén is három közül lehet választani: a lápi pócra, a sügérre és a selymes durbincsra lehet voksolni december 31-ig. A 2022-es „király” a bodorka lett.
Emlékszem, amikor gyerekként letettük a horgászvizsgát néhány barátommal, köptük-vágtuk ezeket a furábbnál furább neveket: vaskos csabak, lápi póc, felpillantó küllő, dunai ingola, selymes durbincs, sujtásos küsz. Tudni is kellett, hogy ezek mind a védett halak közé tartoznak – más kérdés, hogy nem nagyon ismertem volna meg, ha éppen egy vaskos csabak ficánkol a horgomon.
A Magyar Haltani Társaság idén is meghirdette szavazását, amely során kiderül, melyik legyen „Az év hala”. A kitüntető címre ezúttal is három uszonyost javasoltak, amelyek között szavazás alapján dől el, hogy ki nyer: december 31-én 12 óráig lehet voksolni a vaskos lápi pócra, a sügérre, illetve nem utolsósorban a selymes durbincsra.
S hogy milyen halak is ezek valójában? A három közül kettőt biztosan be kell mutatni a nagyközönségnek, mert a lápi póc esetében nyugodtan gondolhatnánk egy mocsári szörnyre, a selymes durbincs pedig akár egy kedves öleb is lehetne. Sügérrel viszont valószínűleg mindenki találkozott már, aki valaha is horgászbotot fogott a kezébe, mert sok van belőle és falánk jószág is, ergo könnyen horogra lehet csalni mondjuk egy sztriptíztáncosként mozgó gilisztával.
Lápi póc (Umbra krameri): Apró termetű, zömök testű halunk, amely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, kerekded mellúszóit, valamint az úszóiban található úszósugarakat egymástól külön-külön is képes mozgatni. Ezen sajátosságának köszönheti a „kutyahal” elnevezést. Enyhén felső állású szájában apró fogacskákból álló kefefogazat található, aminek segítségével bolharákokat, rovarlárvákat vagy halivadékokat zsákmányol. Élőhelyeként, mint ahogyan azt neve is mutatja, a dús növényzetű mocsarakat és lápokat részesíti előnyben. Természetvédelmi szempontból igen értékes, fokozottan védett, bennszülött halfajunk, eszmei értéke példányonként 250 000 Ft.
Sügér (Perca fluviatilis): Kis méretű, őshonos halfajunk, a nagyobb példányok testhossza 20-25 cm, de ritka estekben elérheti a 30 centit is. Aránylag magas testű, oldalról lapított, feje a testéhez képest nagy, szája végállású, hasítéka a szem középvonaláig húzódik. Egyik legfontosabb ismertetőjegye az első hátúszó végén megfigyelhető fekete folt, emellett az oldalain látható zöldes-feketés haránt irányú csíkozottság és úszóinak pirosas-narancssárgás színe is jellemző bélyege a fajnak. Táplálékát főként kisebb, fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de a nagyobb egyedei kisebb halakat is zsákmányolhatnak. Húsa kevéssé szálkás, íze a süllőével vetekszik, de a nagy példányok ritkasága miatt csak keveset fogyasztott hal. A magyarországi horgászrekord: 1,87 kg (1988).
Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser): Kis termetű halfajunk, a nagyobb példányai 15-20 centiméteres testhosszt érnek el. Teste áramvonalas, alacsony, oldalról lapított. Egyedi ismertetőjegye oldalának jellegzetes csíkozottsága: zöldessárga alapszínen 3-4 sötétbarna, helyenként megszakadó keskeny hosszanti csík húzódik. Feje és orra hosszú, szemei nagyok, szája kis méretű, csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Ennek megfelelően apróbb fenéklakó állatokat és a víz által sodort szerves törmeléket fogyaszt. Áramláskedvelő halfajunk, így közepes és nagyobb folyók domb- és síkvidéki szakaszain találkozhatunk vele. Őshonos, endemikus (bennszülött) fajunk, lényegében csak a Duna és mellékfolyóinak vízrendszerében lelhető fel. Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, de természeti értéke miatt törvény védi, eszmei értéke példányonként 10 000 Ft.
A három jelöltre szavazni a Magyar Haltani Társaság oldalán lehet: ITT.
