A rovatban megjelenő nyílt és elérhető vélemények nem feltétlenül a szerkesztőség tartalmai, és nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját sem. Mégis törekszünk arra, hogy minél több releváns véleményt, állsápontot bemutassunk egy-egy témában azért, hogy az olvasók minél több nézőpontot ismerhessenek meg és szabadon eldönthessék, melyikkel értenek egyet inkább!
„Napok óta folyamatosan megy itt a lincselés egy pedofil ügyében, akinek a nevét sem szeretném leírni, mert ez a poszt nem róla szól. Van ugyanis valami, ami a heves reakciók alapján sokkal nagyobb társadalmi veszélyt jelent ma mint a pedofília: ez pedig a lincshangulat eluralkodása, egyfajta lincselési erőszakspirál terjedése világszerte, felturbózva a „közösségi” média-trendek által.
Ugyanúgy terjed már a baloldalon is a liberál-PC-antirasszista inkvizícióval mint a jobboldalon az egyre nyíltabban fasizáló és fajvédő megnyilvánulásokkal. Közös nevezőjük az, hogy egyfajta népítélet kerül a jogrend és a bírói ítélet helyére és egyelőre „csak” verbális lincselés folyik kábé mindenhol, de az már olyan gátlástalanná vált, hogy bármikor átcsaphat valóságos lincselésbe.
Erről a pedofil figuráról is sokan elmondják, hogy nem elfogadható kifogás, ha csupán „virtuálisan” élte ki a gyerekekkel szembeni erőszakot, de sajnos ugyanez érvényes az őt simán meglincselni kész népharagra is… A kommentekben és posztokban lincselők nyilván azzal védekeznének, hogy a valóságban nem rúgnák szét a fejét az utcán ennek a fickónak… kivéve talán akkor, ha már mások elkezdték a halálra verését.
A lincselés az virtuálisan is lincselés, ahogy a virtuális pedofília is pedofília.
Ez a lincselési trend alapjaiban semmibe veszi és aláássa, végső soron erkölcsileg megsemmisíti azt a jogrendet, azt a jogállamot, aminek alapja ugyebár az (volna!), hogy SENKIT sem lehet megfelelő jogi eljárás nélkül elítélni. Tudjuk, hogy ennek mi az alternatívája: a barbárság, a nyers erőszak uralma, amikor bárkit meg lehet lincselni, aki épp sorra kerül. Először a közutálatnak leginkább kitett pedofilokat, aztán a homokosokat vagy más kisebbségeket, szemüvegeseket és végül tényleg bárkit.
Tudhatnánk saját történelmünkből is, hogy milyen az, amikor nyilasok vagy komcsi verőlegények vadásznak emberekre különféle mondvacsinált indokokkal. Tényleg ezt akarjuk? Mert ennek a tendenciának mindig ugyanaz a vége.
Az különösen visszatetsző, ha a népharag ügyvédeket kezd lincselni, pusztán azért, mert a jogrend által előírt védelmet biztosítják bárkinek. Az lesz vajon a következő, hogy az orvost is meglincselik, amikor hippokratészi esküjének megfelelően nem nézi, kit gyógyít éppen és mennyire szimpatikus vagy antipatikus az illető? Tényleg, hol a vége mindennek, ha egyszer tömegek mozdulnak el ilyen irányba?
A szobatiszta polgári kultúrához az is hozzá tartozik, hogy lehetőleg nem kommentáljuk a bírói ítéleteket (főleg kormánypárti politikusként nem tehetünk ilyet, ugye dajcstomi…), már csak azért sem, mert nem a bíróság találja ki a büntetési tételeket, hanem a jogalkotó (illetve a konkrét esetben az ügyészség eleve nagyon mérsékelt büntetést kért!) és ha a polgárok szerint ez nem elégséges, akkor a jogszabály megváltoztatása az egyetlen értelmes jogállami megoldás.
Az se lenne baj, ha netán észrevennénk, hogy milyen brutálisan pedofil „kulturális” trendek vannak egy olyan társadalomban, ahol majdnem gyerek kamasz testeket raknak a divatmagazinok címlapjaira szépségideálként…
A popkultúrában is elég durva pedofil trendek vannak. Szóval lenne valódi teendő bőven, ha nem közveszélyes pótcselekvésben merülne ki a pedofíliával kapcsolatban is a népharag.”
