Konkoly Zsófia Pécs feltörekvő, 18 éves paralimpikon úszóbajnoka már 14 évesen berobbant a köztudatba. Alig lett fiatalkorú a pécsi versenyző, máris bronzérmet szerzett a riói paralimpián S9-es sérültségi kategóriában, 100 méteres pillangón. Azóta hull az éremeső, de nem a várt mértékben. A pécsi sportoló életében azonban változást hozott a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet, és egy vérvétel, mely során kiderült: súlyos vashiányban szenved.
Konkoly Zsófia már hat éves kora óta úszik, találkozása a sporttal pedig egy rendkívül aranyos történethez fűződik. Zsófi testvére asztmás volt, betegségére pedig az úszást javasolták az orvosok, mire a család pedig be is íratta úszásoktatásra a kistesót.
Nagyon jó fej edzője volt tesómnak, minden edzés után kapott egy lufit, ha ügyes volt. Én is szerettem volna lufit kapni.
– meséli Zsófia, aki később a teniszben is kipróbálta magát, de az általános iskola vége felé döntenie kellett, hogy melyik sportot választja. Nem volt kérdés, hogy az úszás mellett teszi le a voksát, hiszen már kiskora óta járt versenyekre. Mint mondja, a kezdetektől fogva komolyan vette a sportot, először a Mint A Hal Egyesület sportolójaként, később a PSN Zrt. versenyzőjeként állt a rajkőre.
Ahogy a legtöbb igazolt versenyző, Zsófi is komoly napirendet és edzéstervet követ. Mindezt nappali tagozatos diákként teszi, de elmondása szerint jól össze tudja hangolni az úszást, az iskolát és a szabadidőt.
– Reggel 5-kor kelek, az első úszóedzésem 6-tól fél 8-ig tart. Utána átsétálok az iskolába és tanulok körülbelül fél 3-ig, majd 3-5-ig jön a második úszóedzésem. Szombat reggel van még edzésem, utána pihenek. A szombat estéim szabadok, akkor tudok kicsit lazítani – meséli egy átlagos napját a pécsi paralimpikon, melyek az elmúlt pár hónapban persze teljesen máshogy néztek ki. A digitális oktatás során jobban be tudta az idejét osztani, és azt is elárulta, hogy utol tudta érni önmagát a tanulmányaiban is.
A riói olimpia után hatalmas nyomás nehezedett rám
Konkoly Zsófia elmeséli, hogy a riói paralimpián szerzett bronzérme után több oldalról érezte a nyomást. Egyrészt a közvélemény, a média, másrészt a szövetség is hatalmas elvárásokat támasztott vele szemben, amivel „gyerekfejjel” nagyon nehezen küzdött meg. Némi megkönnyebbüléssel tette hozzá, hogy jelenleg sokkal hátrébb szerepel a világranglistán.
Talán ez is volt a célom, hogy kicsit lejjebb kerüljenek az elvárások velem szemben
A digitális oktatás, némi pihenőidő, és egy vízválasztó diagnózis is megváltoztatta Zsófi életét
– A márciusi edzőtáborunk előtt konzultáltunk egy dietetikussal, hogy tudjuk, milyen vitaminokat kell szednem. A dietetikus javaslatára készítettük el a vérképemet. Ekkor derült ki, hogy kritikusan alacsony a vasam. Első körben intravénásan kaptam vas utánpótlást, majd napi háromszor kellett gyógyszer formájában pótolnom – meséli a fiatal úszó.
A vashiányt magyarázva visszaemlékszik, hogy sokszor kihagyta a főétkezést, valamint a hús, és a változatosság is hiányzott az étrendjéből. Ebből kifolyólag sokkal fáradékonyabb, aluszékonyabb volt, és az állóképességét és az erőnlétét tekintve is csak árnyéka volt önmagának.
Miután kimutatták nálam a vashiányt, olyan időket úsztam, hogy el sem hittem!
A jövőre nézve Zsófi egyelőre nem tudja pontosan, mi lesz a következő megmérettetés, hiszen a koronavírus-járvány miatt több rendezvény is elmaradt, de kitartóan készül fizikailag és fejben is a következő eseményre. Immár teljesen egészségesen.
