Begyújtotta az első adventi gyertyát Péterffy Attila szombat vasárnap este, és erről be is számolt közösségi oldalán, bemutatva a gyújtás pilanatát.
Ezen a fotón vettük észre, hogy sajnálatos módon
rosszul sikerült a begyújtás, de erről láthatóan a polgármester nem tudott. Ő ugyanis a kép alapján a jobbkeze felé eső legkisebbnek tűnő gyertyát gyújtja be, az viszont az adventi időszak utolsó gyertyája kellene, hogy legyen. Mivel az a legkisebb, az ég a legrövidebb ideig is, ezért szokták utoljára meggyújtani, hogy ne fogyjon el advent végére, amikor egyszerre kell égnie a négy gyertyának.
Mentségére legyen mondva, ezt egyébként jó sokan el szokták rontani, főleg valamiért a férfiak – tapasztalataink szerint (ide értve ezen cikk szerzőjét is, aki anno észre sem vette a méretbeli különbségeket).
Az adventi gyertyák eltérő méretezése, és egy- vagy összevissza-színűre színezése egyébként új keletű szokás, semmi köze nincs a katolikus adventhez. Ott ugyanis a gyertyák színei dominálnak, és hordoznak jelentést, nem a méretük.
A klasszikus, vagy hagyományos adventi koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya van. A lila szín a bűnbánatot jelképezi, a rózsaszín pedig az örömöt. A meggyújtás sorrendje is fontos: a harmadik vasárnap (vagy a hivatalos liturgia szerint akár szombat esténként) kell meggyújtani a rózsaszínűt, az összes többin (tehát az elsőn, másodikon és negyediken) a lilákat.
ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van ok az örvendezésre is, mert az Úrjövet már közel van. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon, a szenteste, illetve a karácsony csak ezután jön majd.
A katolikus.hu szerint az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele.
„Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakoznunk kell négy héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát”
– vallják a katolikusok.
A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy „felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani”.
