Címlap Arc Ahmann Roland...

Ahmann Roland beleszeretett a késkészítésbe – Stohl Andrásnak is vittek már egy szép darabot

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Néhány évvel ezelőtt a felesége megjegyzése ültette a bogarat a fülébe. Most már mintegy kétszáz késnél tart a nagykozári Ahmann Roland: jutott belőlük jócskán külföldre is. Nem egyszerű munka ez, egyetlen darab elkészítése három napig is eltart!

A Pécsváradi Leányvásáron és az Egregyi Sokadalomban állandó vendégnek számít, de árulta már a késeit a mohácsi busójáráson és a Komlói Bányásznapon is. De mégis, hogyan jutott el ehhez a mesterséghez a 44 éves Ahmann Roland, aki foglalkozását tekintve pécsi járási katasztrófavédelmi megbízott?

Ahogy az sokszor lenni szokott, abszolút egy véletlen folytán. Amikor ugyanis egyszer az egyik ismerőse hallotta a feleségétől, hogy édesapjával kovácsoltvas dolgokat, kapukat, kerítéseket gyárt, feltette a kérdést, hogy miért nem foglalkozik késekkel. Tímea otthon továbbadta a gondolatot, amivel bogarat ültetett Roland fülébe.

Igaz, az a bogár egy évig ott is maradt.

– Aztán egy baráti beszélgetés során előkerült a téma. Az egyik barátom látott is benne fantáziát, és olyannyira belelkesült, hogy rögtön megcsinálta hozzá a brandet. Úgyhogy az a vicces szituáció állt elő, hogy előbb lett például logó és Ahmann Messern név, mint hogy elkezdtem volna késeket gyártani – mesélte a Pécs Aktuálnak nevetve Ahmann Roland, aki lakatos és gépszerelő szakmát tanult a pécsi 500-asban, vagyis az Angsterben.

A következő hónapok az előkészítéssel és a tanulással teltek, minden információt igyekezett magába szívni az internet segítségével. Mestere nem volt, így szép lassan, lépésről lépésre autodidakta módon tanulta meg, hogyan kell kést készíteni. Vásárolt gépeket, sőt, miután az egyiket nem tudta megvenni, a szalagcsiszolót ő maga rakta össze.

– Az első késem aztán 2019-ben született meg! Beletettem minden elméleti tudást, amit addig összeszedtem. Akkor nagyon büszke voltam erre a darabra: volt nyele, pengéje, és lehetett vele vágni. Egyébként még mindig megvan, a nagyobbik fiunk, Barna használja cserkészeten.

Munkában a műhelyben – készül a következő darab

Azóta eltelt néhány év, a késkészítés iránti érdeklődésből pedig gyakorlatilag szerelem lett. A műhely a családi ház melletti garázs, ahol mindent megcsinál, amire szükség van: a pengét minőségi svéd, osztrák vagy német acélból, a markolatot fából, valamint a bőrtokot is maga készíti. Sőt, azóta kiegészítésként már öveket, nadrágszíjakat is gyárt.

– Eleinte számoltam, hogy mennyinél tartok, de aztán abbahagytam: körülbelül kétszáz kést gyártottam már. Elég hosszú folyamat, mire eggyel elkészülök, ha reggeltől estig dolgozom vele, akkor három napom megy rá. De nem bánom, mert nagyon szeretem csinálni!

Az első néhány kését Székesfehérváron, a Tűzzel-Vassal Fesztiválon a Hagyományok Házában zsűriztette – nagyon örült neki, amikor közülük kettőt pozitívan értékeltek, s páva védjeggyel illették. Azóta az elismerés már elsősorban a vásárlóktól jön, egyre többen keresik fel, hogy személyre szabott, egyedi kést készíttessenek vele.

– Elsősorban vadászok keresnek, akik rendszerint ajándékba viszik. Készítek konyhai séfkéseket is, aminek elég nagy a divatja, valamint túrakéseket erdőjárásra, és horgászoknak filézőkéseket. Mind fixpengés darab, bicskát nem gyártok, arra megvannak a kiváló magyar szakemberek. Azt tudom, hogy sok késem eljutott külföldre, vittek Németországba, Olaszországba, Horvátországba, Írországba, egy ismerősöm pedig Stohl Andrást lepte meg egy általam készített darabbal.

Nemrég pedig Roland lepte meg saját magát egy szép késsel. A fogorvosa ugyanis elveszítette a sajátját, s eljött hozzá egy fényképpel, hogy meg tudná-e csinálni ugyanazt a darabot.

– Nagyon mosolygott, mert úgy gondolta, nehéz lesz elkészíteni. Valóban furcsa formája volt, de szinte legyintettem rá, én eleinte nem láttam benne semmi különlegeset. Hozott hozzá ébenfát is, én pedig szépen megcsináltam. Bevallom, mire készen lett, nekem is nagyon megtetszett, olyannyira, hogy utána készítettem magamnak is egy ugyanolyat! Három év után először végre magamnak gyártottam egy kést!

S hogy mire lehet képes a kis családi vállalkozás, mi a cél? A folyamatos fejlődés: ha van bevétele, akkor folyamatosan fejleszti az eszközparkot, profi gépeket szerez be, hogy egyszerűbb legyen a gyártás – miközben természetesen megtartja a magas minőséget.

A félkész és a kész termékek – tényleg gyönyörűek!