Három hónappal ezelőtt még azért szoríthattunk Jancsik Árpádnak és két tanítványának, Konkoly Zsófiának és Iván Bencének, hogy a párizsi paralimpián minél szebb eredményeket érjenek el – ez maradéktalanul sikerült. Nemrég pedig azért drukkoltunk a kiváló pécsi úszóedzőnek, hogy gyönyörű vadakat kapjon lencsevégre: a Bajor-erdő Nemzeti Parkban „terítékre került” medve, hiúz és farkas is, tényleg gyönyörű fotók készültek!
Az úszás nyilván nagy szerelem és munka is egyben Jancsik Árpád számára, aki a medencék világa mellett megtalált magának egy másik olyan elfoglaltságot, amely érdekli, leköti, amit nagyon szeret csinálni. Az utóbbi időben kisebb versenyeken, edzőtáborokban már rendre előkerült a fényképezőgép, sok szép fotót készített a sportolókról, amelyekből egy éve kiállítás is nyílt a Csorba Győző Könyvtárban. Idén azonban a paralimpiai felkészülés hajrájában háttérbe szorult minden más, így a fotózás is, a fényképezőgép a polcon pihent érintetlenül. Egészen eddig!
– A párizsi verseny után hosszabb pihenőt kaptak a sportolóim, akik mindketten végzősök az egyetemen, hogy ne csak fizikálisan, hanem mentálisan is teljesen visszatöltődjenek, és erre bizony az edzőnek is szüksége van – mesélte a Pécs Aktuálnak Jancsik Árpád. – Ezt kihasználva pedig újra előkerült a fényképezőgép, és meg sem álltam vele a németországi Bajor-erdő Nemzeti Parkig! A sportfotózás most téma híján háttérbe szorult, az állatok azonban mindig is a szívem csücskei voltak. Egy fotós barátom, Lőrik László szervez évente több alkalommal németországi fotós túrát, többször hívott már, ám eddig egyszer sem tudtam öt napra elszakadni a felkészülés miatt. Épp ezért nagyon örültem, hogy novemberben végre csatlakozni tudtam: amellett, hogy mindig kiváló a szervezés, Európában nincs még egy olyan hely, ahol ennyi féle állatot lehet fotózni a természetes környezetében!
Árpád szereti a vadállatokat, ez a szerelem pedig viszonzásra talált, legalábbis erre következtetünk a fotózás során átélt sikerélményekből. Sorra „álltak modellt” a vadak: farkas, hiúz, medve, szarvas. Ha ez így megy, nemsokára még úszni is megtanítja őket…
– Kiváló csapat jött össze, és tényleg rengeteg állatot le tudtam fotózni, egyszer talán ezekből a képekből is összejön egy kiállításra való. Ez a nemzeti park hatalmas terület, a túra pedig ötnapos volt, ennyi idő alatt kellett elcsípni a vadakat. Elárulom, én már voltam, de akkor például nem volt szerencsém a medvével, mert már aludt… Most viszont hosszasan vártunk rá, sehogy sem akart előjönni, aztán egy túrázó néni megkérdezte tőlünk, mit keresünk. Mondtuk, hogy a medvét. Jelezte, hogy a másik irányba nézzünk, és tényleg ott volt tőlünk nem messze, csak nem lehetett látni, mert összegömbölyödve heverészett. Utána azonban előbújt, úgyhogy meg tudtuk fotózni, ami hatalmas élmény volt, mert még sohasem láttam medvét! Egyébként pedig a farkasról készült kép a kedvencem. Az első nap meglett: havas eső esett, kiállt egy sziklára, és pont el tudtam kapni a pillanatot, amikor rámnézett… Akkor úgy voltam a túrával, hogy köszönöm szépen, nekem már nem kell semmi más, már megérte eljönnöm, szenzációs érzés volt! De azért persze maradtam, és így sikerült lefotóznom egy hiúzt is. Ez már nem volt olyan egyszerű, mert két-három órán át háttal ült nekünk, és csak nem akart megfordulni, már cüccögtem is neki. Aztán mégiscsak megmozdult, és gyönyörű képeket tudtam készíteni!
Jancsik Árpád sosem értette a pecásokat, nem tudta, mi a jó abban, hogy órákig bámulják a botjaikat, és ezzel kapcsolódnak ki, ezzel szakadnak ki a mindennapi rohanásból. Most megértette őket, mert ő is szinte ugyanazt csinálta az erdőben: órákig leste a vadakat, és várta, hogy egy hiúz hajlandó legyen végre megfordulni!
Természetesen megkérdeztük Árpit, nem veszélyes-e egy medvét, farkast, hiúzt lencsevégre kapni, elvégre ragadozókról van szó: „A fotózásra kijelölt helyeken el vagyunk szeparálva, így abszolút biztonságban voltunk. A szarvasok, vaddisznók területén viszont nyugodtan átsétálhatunk.”
S hogy van-e olyan álomhelyszín, amely fent van a Jancsik-féle bakancslistán? Van bizony!
– Már azelőtt nagyon érdekelt egy Kilimandzsáró-túra, hogy rátaláltam volna a fotózásra. Most is nagyon mennék, de természetesen most már viszek gépet is!
Vár Tanzánia, Árpi!
