„Régen is utáltam a focit most is utálom, illetve most inkább gyűlölöm. Persze ma már a teniszt vagy a Forma 1-et se bírom nézni, nem köt le, nem igazán érdekel annak ellenére, hogy korábban ezeket a sportokat szívesen néztem.
Miért gyűlölöm a labdarúgást? Elsősorban azért mert
egy ostoba, szar játéknak tartom, de ez tulajdonképpen inkább csak közömbössé tesz. A gyűlölet abból fakad hogy ez a sport a NER rendszer szimbólumává vált.
Szinte mindent alárendelnek, semmi nem számít amikor a Kedves Vezető kegyeltjeiről van szó.
A társadalmi helyét és szerepét rég elhagyta és olyan magasságokba jutott, ami egy egészséges közegben elképzelhetetlen.
Bizonyosan óriási siker egy Európa-bajnokságon két döntetlen és egy vereség. Azt mondják a szakértők, hogy erre büszkék lehetünk. Nem értek hozzá, biztos így van, ugyanakkor van egy sor olimpiai, világ és Európa-bajnok sportolónk, akinek a neve talán még el sem hangzott a nemzet televíziójában. Ők nem keresnek évi ötszázmilliót, adót is fizetnek, szorgalmasan készülnek, teszik a dolgukat hozzák az eredményeket, egy részük csöndben a rivaldafénytől távol. Pedig a teljesítményük biztosan ér annyit, mint két döntetlen és egy vereség.
Teljesítmény! Eljutottunk a lényeghez milyen teljesítményeket értékel a NER rendszer? A tanítást? A gyógyítást? A kutatást? Nem, nem … a focit! A mindent megelőző focit.
Szóval én ezt akkor is gyűlölni fogom, ha világbajnokok leszünk.”
