Adrián Tibor Zsigmond már óvodáskorában vadászpilóta szeretett volna lenni. Álmát 29 éves korára érte el. Több évtizedes tanulmányai során bejárta a világot, Pesten katonai főiskolát végzett, majd Kanadában és Kecskeméten is tanult.
Tíz éve költözött vissza Pécsre
Sugárhajtású vadászrepülőgépből átült a siklóernyőbe, amivel főként a Mecsek fölé repült legszívesebben. Két hónappal ezelőttig. Idén nyáron borzalmas balesetben 100 méter magasságból egy sziklafalnak csapódott. A csodával határos módon túlélte a zuhanást, most viszont azon dolgozik, hogy újra teljes életet élhessen – a szó minden értelmében. A rendkívül pozitív gondolkodású, jelenleg is a rehabilitációját töltő Tizsivel beszélgettünk.
70-80 km-es sebességgel csapódott sziklának
A 40 esztendős Adrián Tibor Zsigmond a Balaton-felvidéken hajtott végre repülést. Úgy készült, hogy több óra hosszat a levegőben lesz siklóernyőjével. Ez nem állt messze a vadászpilótától, ahogy ő fogalmazott „megtanult együtt élni a természettel és az időjárási körülményekkel”. A nyári napon azonban nem várt levegőáramlat kapta fel, majd egy szempillantás alatt megtörtént a baj. Összecsuklott az ernyő szárnya, amit már nem tudott korrigálni a gyakorlott pilóta.
– 70-80 km/h órás sebességgel csapódtam a Csobánc-hegy oldalának, ami nem kímélte a csontjaimat. Nem tudtam rá felkészülni, se korrigálni – mondta Tizsi. Miután földet ért, sokan siettek a segítségére.
Mentőhelikopterrel Győrbe szállították, ahol 5 órán keresztül műtötték
– Bár óriási fájdalmaim voltak, az adrenalin dolgozott bennem és magamnál voltam. Fura volt, hogy a baleset után újra a levegőben vagyok. Éreztem, hogy a gép szembeszélben repült velem, holott a siklóernyőnél pont „meglovagoljuk” a szelet – mondta ironikusan Tizsi.
Több életmentő műtét várt rá
Az orvosok pár százalék esélyt adtak arra, hogy túléli a balesetet a vadászpilóta. Felrobbant a csigolyája, ami bár borzasztóan hangzik, szerencséje is volt. Ez egy olyan speciális törés, ami „csupán” az idegrostokat roncsolta. Az orvosok azon dolgoztak, hogy a szilánkokat eltávolítsák.
– Ha eltört volna a csigolyám, esélyt sem kaptam volna arra, hogy mozgatni tudjam a lábaimat. Az orvosok mindent megtettek, hogy stabilizálni tudják a lábamat és esélyt kapjak a felépülésre – tette hozzá Tizsi.
Amikor felfogta mi történt vele, azonnal „dolgozni” kezdett
Nem sajnálkozott, tanulni akart az esetből.
– Felértékelődtek az emberi kapcsolatok és úgy érzem, szerencsés vagyok. Igaz, nem élek teljes életet egyelőre, de azon dolgozom, hogy a baleset, ami egy belső útra is terelt, örömkönnyekké varázsolja a könnyeket – mondta.
Nem könnyű ez az iskola, de nem adja fel
– Hetek alatt sikerült elérnem, hogy egyedül tudjak zuhanyozni. Most szinte mindent az alapoktól kell kezdenem, ami nem könnyű. De a korábbi hivatásom megtanított: nem adhatom fel, folyamatosan tanultam eddig és ezután is – mondta.
„Nyitni fogok a világra”
– Egyfajta konkrét elvárás, amit már megfogalmaztam magammal szemben, hogy át akarom adni azt a tudást, tapasztalást, amit átélek a mostani élethelyzetemmel. Nem feltétlen a repülésre gondolok, hanem az életszemléletre. Nem szabad feladni.
Tizsi orvosai szerint karácsonyra – ha kerekesszékkel is -, de újra szerető családja körében lehet.
Szurkolunk, Tizsi!
