Évek óta álmodozott arról, hogy saját múzeumot nyit. Jaksics György végül unokáinak és az utókornak is szeretett volna üzenni: a mohácsiak hagyománya nem veszhet el. Asztalosműhelyének sarkában, egy régi tyúkól területén hozott létre olyan tárlatot, ami a helyiek évszázados szokásait eleveníti fel.
„Évek óta szívem vágya volt. De az unokáim már annyira piszkáltak, hogy vénségemre beadtam a derekam és elkészült a kis múzeumom”
mesélte a jókedvű fafaragó Jaksics György, aki lassan tíz éve Népi Iparművész is egyben.
Leánykikérők, busókellékek
A 30-35 négyzetméteres szobában ugyanúgy helyet kapott György nagymamájának vízhordófája, mint az általa faragott buzogányok és kereplők.
– A nagymama még ezzel járt a Dunára – mutatja a padlásról leszedett példányt Jaksics György.
Nem véletlen a mintázatuk
A mohácsi legények előszeretettel díszítették tulipánokkal, madárkákkal ezeket a fákat és leánykikérőnek is használták.
– Egy lány több vízhordófát is kaphatott egy-egy busójáráskor. A legények maguk díszítették ezeket és az udvarban hagyták szerelmük jeléül – mondta a népi iparművész.
Azért, hogy ne kopjon el a múlt
Jaksics György ezt a régi vízhordófát „lemásolva” tucatnyi újat is készített, csakúgy, mint a buzogányokból és kereplőkből. Célja az, hogy fennmaradjon az utókornak a mohácsiak hagyománya.
– Mohácson egyre népszerűbb a fiatalok körében a busójárás. Bízom benne, hogy ezzel a kis múzeummal és műhellyel meghozzuk a kedvüket a fafaragáshoz – tette hozzá a György. Hamarosan ingyenes szakkört is indítanak az iskolásoknak, hogy a fogásokat elsajátíthassák.
A múzeum hivatalos megnyitója pénteken lesz Mohácson, a Táncsics Mihály u. 34-ben.
