Több száz ember rohan el mellette, sokan hajléktalannak tekintenek rá, pedig dolgozik. Kiss József Miklós 10 éve terjeszti Magyarország utcalapját, a Fedél Nélkül-t Pécs belvárosában. A 70 esztendős bácsi rokkantnyugdíját egészíti ki, hogy legyen miből szállást, ételt és ruhát fizetnie. Sokan szeretik, van már visszajáró vásárlója. Ő ezért is csinálja.
Józsi bácsi Pécs egyik forgalmas bevásárlóközpontjának északi bejáratánál áll, ha az időjárás és egészségügyi állapota engedi. „Munkahelyére”, azaz az utcára korán reggel érkezik, vállán oldaltáska lóg. Oldaltáskájában pedig a megélhetése. Különös ismertetőjele még, hogy Józsi bácsi kissé biceg, de napi 6-7 órát áll egy helyben, így ez nem annyira szembetűnő. Az viszont igen, hogy újságot árul. Azaz terjeszt, rendületlenül.
„Úgy kínálom, hogy Fedél Nélkülit tessék”
A lap kéthetente jelenik, amiért Józsi általában a fővárosba szokott utazni. A terjesztésért fizet is, újságonként 90 forintot. Így jó előre ki szokta logisztikázni, hogy mennyi lap lapuljon a táskájában, hogy mindig elég legyen a vásárlóknak.
– Úgy kell rendelnem, hogy elég legyen két hétig. Van, hogy egy nap 12-t is sikerül eladnom – teszi hozzá, és hangsúlyozza azt is, hogy rendszeresen el is olvassa a hajléktalan emberek által írt cikkeket.
Szenvedélyes olvasó vagyok ám!
– Ezeket a riportokat mind hajléktalanok írják, van benne vers, monológ, illusztráció – mondja Józsi bácsi.
Amikor nem ezt csinálta, targoncát vezetett, állványozott és még a vasútnál is dolgozott
– Tizenvalahány évet dolgoztam, de utána lerokkantam a gerincemmel. Lábszár- és combnyaktörésem van (ezért is nehézkes a mozgása – a szerk.). Van masszőr végzettségem, de kubikos munkát is végeztem egykor – emlékszik vissza fiatalabb korára a lapterjesztő.
Ezelőtt jobban keresett, most 40 valahány ezer a nyugdíja
– Örülök ennek is. Van szállásom, amit én fizetek. Emellett marad egy kis pénzem, hogy ételt és egy kis ruhát vegyek magamnak – mondja Józsi, aki nem mellesleg három felnőtt gyermek édesapja. Gyerekeivel is tartja a kapcsolatot, de ők is nagyon szerény körülmények között élnek. – A fiammal sokat veszekedtem, mert nem akar most dolgozni – teszi hozzá.
Pécsiek veszik és viszik az újságot
– Igen, vásárolnak. Azért állok itt. Ha nem vennék, nem csinálnám. De sokan nem kérik az újságot, csak adnak egy kétszázast, aminek szintén örülök.
Így legalább beszélgetek az emberekkel
– Ha nem vagyok kint, sokan kérdezik, mi történt velem, miért nem jöttem árulni. Igen, sok embert megismertem, mert a pécsiek alapvetően kedves emberek. Persze volt már összetűzésem, akik megkérdezték, miért állok itt. De szeretem ezt a várost – hangsúlyozza Józsi bácsi.
Volt, hogy leköpték
– Igyekszem megvédeni magamat, de volt már hogy megkergettek vagy leköptek. De ez nem tántorít el, hogy a hajléktalan emberek újságát áruljam – zárta szavait.
Az újságért Józsi bácsi 300 forintot kér, de sokan segítik őt újság nélkül is.
A Fedél Nélkül egy utcalap
A Fedél Nélkül, Magyarország utcalapja megélhetési lehetőséget teremt otthontalan, nehéz körülmények között élő terjesztőinek.
A lap története egészen 1993 júliusáig nyúlik vissza, amikor Ungi Tibor és Győri Péter a Menhely Alapítvány segítségével megjelentette a lap első számát. Országszerte 6-8000 példánnyal lehet találkozni és vásárolni. A lapot elsősorban a sajtó szűkszavúsága hívta életre: szükség volt egy csatornára, amin keresztül az utcán élő emberek is hallathatják hangjukat. Bővebben ITT OLVASHATTOK RÓLUK.
