A Mecsek, illetve Baranya más tájegységei ma nem lennének olyan gyönyörűek, gondozottak, ha nem viselnék magukon Baumann József keze nyomát. A baranyai természetjárás meghatározó alakját, a „mecseki források építőjét” tudásáért, munkabírásáért, segítőkészségéért mindenki elismerte – nem mellesleg mindenki szerette.
Az élet ilyen. Néhány hete beszéltünk telefonon, abban maradtunk, hogy nemsokára készítek vele egy interjút, mert toll végére kívánkozik az a személy, aki rengeteget tett közvetlen környezetünkért, elsősorban a szeretett Mecsekért. Nem sokkal később kaptam a hírt: tragikus hirtelenséggel elhunyt a baranyai természetjárás megbecsült és szeretett alakja, a Mecsek Egyesület és a Dráva TSE tagja…
A sajnálatos hír természetesen nem változtat azon, hogy az életművét közkinccsé kell tenni. A Baranya Megyei Természetbarát Szövetség (BMTSZ) honlapján méltóképpen megemlékeznek társukról: tartalmas, terjedelmes és részletes írásban mutatják be Baumann József életútját. Ebből kiderül többek között, hogy fél életét a természetjárásnak és a természetbarát mozgalomnak szentelte. Leginkább a „mecseki források építőjeként” volt ismert: Csokonay Sándor forrásépítő és természetvédő munkáját követve különös figyelemmel és szakértelemmel gondozta a forrásokat elsősorban a Mecsekben, de Baranya más tájegységein is. Folyamatosan karbantartotta azokat, újjáépítette a régi foglalatokat, így áldozatos munkájának köszönhetően számos forrás menekült meg az enyészettől. Létrehozta a „Mecseki forrásvédnökök” csoportot, amelynek keretében sok éven át több százan kapcsolódtak be a források karbantartásába. Az országhatáron túl is találkozhatunk a keze nyomát viselő munkákkal: 2009-ben Ukrajnában, a Keleti-Kárpátokban a Fekete-Tisza forrását újították fel.
Ápolta és óvta a Nyugat-Mecsekben lévő Ordas tanyát, ami Csokonay Sanyi bácsinak és barátainak egyik kedvelt erdei házikója volt. A házban megőrizte az emlékeket az utókor számára, az ott végzett munkákról, látogatásokról naplót vezetett: az „Ordas Naplót” turistatörténeti értéknek tekinthetjük.
Aranyjelvényes túravezetőként részt vett a túrák szervezésében, vezetésében. Hosszú éveken át fűződött a nevéhez a Csokonay Sándor Emléktúra és az orfűi Desztinációs túra, valamint közreműködött a Tenkes és a Mecsek teljesítménytúrák rendezésében. Barátaival, segítőivel gondozta, javította, felújította az elődök által épített erdei kereszteket, kilátókat, emlékhelyeket. Kezdetektől fogva gondozója a büdös-kúti Természetjárók Panteonjának, a Magyarok kunyhója emlékhely kialakítása is neki köszönhető.
– Józsit a természetjárók szerették, tisztelték nagy tudásáért, amit az általa vezetett túrákon mindig igyekezett átadni. Nagyon felkészült, aranyjelvényes túravezető volt, aki nagyítót adott a kezekbe a virágok, termések vizsgálatához, a forrásépítés tudományát pedig közkinccsé akarta tenni – mesélte a Pécs Aktuálnak a BMTSZ korábbi elnöke, Tóth Klára. – Jellemző volt rá, hogy saját maga által készített gyógynövény-esszenciákat adott a fájós lábúaknak. Harcos és kritikus volt azokkal, akik nem értették meg, miért kell vigyázni, és gondot fordítani a természeti értékekre, a fennmaradt emlékekre. Az elődök tisztelete miatt hatalmas feladatokat vállalt magára, így lett emlékhely a Magyarok kunyhója, a petőczpusztai harangláb, az Ordas-tanya, a Cinke-tanya és így tovább. Nagy értéke a tevékenységének, hogy leírásokkal, fotókkal dokumentált mindent, amit tett. Ezt az örökséget meg kell őrizni, ezzel is igazoljuk az ő nagyságát! Magam is nagyon szerettem, sokat tanultam tőle, felnéztem rá.
Baumann József természetjáró munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: Aranybakancs Díj (BMTSZ), Mecseki Erdőkért Díj (Mecseki Erdészeti Zrt.), Balokány-ligetért díj (Balokány-ligetért Egyesület), Czárán Gyula Emlékérem, Természetjárás Fejlesztéséért Bronz és Ezüst fokozat (MTSZ), a Mecsek Egyesület Örökös Tagja cím.
