Lassan Pécs városának két generációját is kiszolgálta már, pedig a pult mit sem változott azóta. A belvárosi Csalogány Presszó épületét a '80-as években építették, de a hely mindvégig megmaradt vendéglátóegységnek. Hogy hogyan csinálta, hogy 90 százalékban semmit sem változott és mégis népszerű? A "Csali" sikeréről Horváth Péter, a hely jelenlegi üzemeltetője beszélt a Pécs Aktuálnak.
Azok a ’80-as évek
A Csalogánynak helyet adó épületet a ’80-as évek elején építették. Eleinte magát a presszót egy háztömbbel feljebb tervezték, de végül Kacsóh Pongrác utca sarkán lévő emeletes ház aljába költözött be. Magát a presszót pedig 1983-1984 között, a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat építette (BÉV) és a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat (MVV) üzemeltette.
A Csalogány Presszó 90%-ban ugyanúgy néz ki, mint megalapításakor.
A kezdetektől fogva ugyanaz a bárpult, a hozzátartozó székek, a mennyezet, a járólap és a falakat díszítő faburkolat. Nem beszélve a hatalmas Csalogány Presszó feliratról, amit 1984-ben készítettek a Zsolnay porcelángyárban, pirogránitból. Az elmúlt évek alatt igyekeztek megőrizni az alapberendezést, ami csupán restauráláson és újrafestésen esett át.
Divat volt a Csalogány név
Ami pedig a nevet illeti, akkoriban nagyon divatosnak számított „Csalogány” néven vendéglátós helyet csinálni, az ország több pontján is voltak éttermek, kávézók vagy presszók, amik ezt a nevet viselték. Jelentése szerint kétféleképpen értelmezhető. Az egyik a fülemüle madárra asszociál, míg átvitt értelemben énekesnőkre is mondták régen.
A Csalogány sok minden volt a 37 éves pálya futása alatt, a ’80-as években a MVV-nek több vendéglátáshoz köthető üzlete volt, amelyek sokszor összedolgoztak. Ennek köszönhetően a tortától kezdve, a fagylalton át egészen a szendvicsekig sok mindent lehetett kapni a Csalogányban. Na, meg persze sört.
Akkoriban egyedülállónak számított a hely
A környéken sokáig szinte egyedülálló volt a Csalogány és nagyon kevés más vendéglátóegység volt a közelben. Népszerűségének oka ez is lehetett valamint, hogy vendégköre nagyon változatos volt. Egyetemisták, családosok, kollégisták, orvosok, ügyvédek, átlag munkások tértek be ide – tudtuk meg Horváth Pétertől.
Rendszerváltás és arculatváltás
A ’90-es években, a rendszerváltást követően magánkézbe került a hely. A régi motorosok emlékezhetnek még arra, amikor a hely falait és mennyezetét nád borította, illetve a hely kialakításának köszönhetően volt egy „tengerparti” hangulata is a presszónak. Azóta ez megváltozott.
„Több városban és rengeteg helyen dolgoztam már, de ez a jellegzetes pult szinte mindenhol visszaköszönt. Olyan, mintha a ’80-as években lett volna egy pultgyár, ami csak ezt az egy fajtát gyártotta volna.”
„Békeidőben”Szenteste is nyitva
A Csalogány Presszó egyik jellegzetessége a karácsonyi buli. Azon kevés kocsmák közé tartozik, akik Szenteste is nyitva vannak. A Csalogány történetében idén volt először, hogy ajtaja zárva volt karácsonykor.
Változnak az idők
A járvány alatt ismét felfrissült a Csalogány, új képeket kapott a hely és a régi bútorzatot is újracsiszolták, festették. Viszont pár év után tervben van, hogy újra modernizálni kell a közismert kocsmát, hogy mások is betérjenek ide. Eljön majd az idő, hogy haladni kell a korral és a közízléssel – tette hozzá a mostani üzemeltető.
Vendéglátás a szenvedélye
Horváth Péter immáron 10 éve áll a Csalogány „botkormánya” mögött, viszont magában a vendéglátó iparban közel 30 éve jelen van. A bölcsész végzettségű Péter diákként Pécsen végezte el tanulmányait, majd az egyetem után egy rendezvényszervező jobb kezeként találta meg helyét. Ekkor döbbent rá, hogy ebben az iparágban képzeli el jövőjét. Más városokban és más vendéglátóegységekben húzta az igát, majd úgy hozta az élet, hogy felkérték a Csalogány élére.
A vendéglátás az ő szenvedélye és egyfajta szolgálati készségként áll hozzá. Szeret benne dolgozni és nem mostanában tervezi letenni a stafétát.
