Jakabos Zsuzsanna az egyik legszebb magyar sportolónő. Tucatjával készülnek róla a jobbnál jobb fotók, sok cég szeretné az ő arcával reklámozni magát. A Pécs Aktuálnak elárulta, nagyon jól érzi magát a fényképezőgép másik oldalán is, miként mesélt arról is, mennyi hangsúlyt fektet arra, hogy nőies legyen.
Pécs néhány évvel ezelőtt „elveszítette” az egyik legszebb magyar sportolónőt, Jakabos Zsu ugyanis eligazolt. A kiváló úszó az ANK helyett immár győri klubja színeiben versenyez, s az ott készülő fotókról lerí, hogy nagyon jól érzi magát a bőrében
– csinos, boldog, nőies.
– Pedig abszolút nem hajszolom a nőiességet. Például nem nagyon szeretek vásárolgatni, ráadásul a kényelmes ruhákat részesítem előnyben. A magassarkú cipő pedig? Szép, jól áll a lábon, de nem szívesen húzom fel, évente ha egyszer van rajtam. Sminkelni sem nagyon szoktam magam. Az egyetlen nőies dolog a hosszú hajam. Ami régebben, tizenöt-tizenhat éves koromban rövid volt. Elég fiús lehettem, mert megesett, hogy a buszon megszólítottak, fiatalember, jelezzen, legyen szíves, amikor pedig a női mosdóban voltam, a belépő inkább megnézte még egyszer a táblát, hogy megbizonyosodjon róla, valóban a nőiben van-e. Sok ilyen sztorim van. De nem zavartak, jókat mosolyogtam rajtuk!
Mosolyogni manapság is van oka. Nagyon jól érzik magukat a férjével, Petrov Ivánnal Győrben. Hét éve vannak ott, az elejétől kezdve szereti a várost, amit nagyon hangulatosnak tart. Imádja, hogy pont megfelelő a mérete: van minden, színház, mozi, balett, filharmónia, nem lehet hiányérzetük az ott élőknek, tizenöt perc alatt mégis el lehet jutni Győr bármelyik szegletébe.
Így többek között az uszodába is. Bár lassan két évtizede versenyez, szerzett már egy raklapnyi érmet (Európa-bajnok, rövidpályás Eb-aranyérmes, olimpikon), abszolút nem unja.
Nem csinálná, ha nem szeretné.
– Évek óta kérdezgetik tőlem, hogy mit csinálok majd az úszás után, mikor fejezem be. Emlékszem, amikor tizenöt-tizenhat-tizenhét éves voltam, korábban abbahagyták az idősebbek, de úgy tűnik, azóta kitolódtak a határok. Elárulom, pont ma úsztam négyszáz gyorsan új egyéni csúcsot! Az ilyen sikerek pedig megerősítenek abban, hogy folytassam. Egyébként, úgy érzem, jobban szeretek most úszni, mint évekkel ezelőtt.
Az idei szezon különleges lehetett volna számára, elvégre olimpiai év előtt állt. A tokiói játékokat azonban elhalasztották a koronavírus-járvány miatt, így néhány hónapot még várnia kell az újabb ötkarikás részvételre.
Az ötödikre…
– Kicsit bánkódok amiatt, hogy elmaradt idén az olimpia, mert évek óta készültem rá, nagyon vártam. Ráadásul voltam már négyen, s úgy éreztem, ez lesz a legkülönlegesebb. Nekem Peking tetszett a legjobban, a japánoktól pedig azt vártam, hogy azt is túlszárnyalják: még profibb, még precízebb versenyt szerveznek. Sajnos jövőre biztosan lesznek még korlátozások, így tuti nem lesz majd olyan, amilyen istenigazából lehetne. Mondjuk abból a szempontból jó volt a halasztás, hogy kábé tizenkét éves korom óta nem tölthettem otthon a nyarat. Jólesett egy kis stresszmentes időszak. És nem is unatkoztam, ugyanis szerencsére nem tettem magam passzívra az egyetemen: Győrben mesterszakon marketinget tanulok.
Az nem valószínű, hogy marketinges lesz – bár, ki tudja?! A modellszakma sem vonzza. Sosem fordult meg a fejében, hogy kipróbálja magát a kifutón, nem tartozik modellügynökséghez, és egy kezén meg tudja számolni, hány fotózásért kapott pénzt.
A fényképezőgép másik oldalán viszont jól érzi magát.
– Szeretek fotózni. Korábban még arra is gondoltam, hogy beiratkozom egy fotósiskolába, de aztán nem lett belőle semmi. Szép képeket továbbra is nagyon szeretek készíteni, de általában a telefonommal, tehát tényleg amatőr szinten csinálom.
S hogy mi lesz Jakabos Zsuzsannából az úszás után? Nem akartuk untatni ezzel a kérdéssel. Lehet, hogy csak lógatni fogja a lábát, húsz év alatt kipiheni a húsz év úszást, és élvezi az életet. Meg lehetne érteni.
Kiemelt kép: Mohai Balázs
