Lassan huszonöt éve pontosan olyan életet él, mint a profi sportolók: hétköznap az edzések, hétvégén a mérkőzések miatt dolgozik. Vass Sándorné, vagy ahogy a többség ismeri, Zsuzsika megélt már nagyon jó, és sanyarú időszakokat is a PMFC-nél – most ő mesélt nekünk.
Naná, hogy szombat délelőtt is ott van a pályán. Hiába, ez ilyen szakma, attól, hogy hétvége van, nem áll meg az élet, sőt! Edzés van, a felnőtt csapat holnap a Szentlőrinccel játszik bajnokit, mindennek mennie kell a maga útján.
– A csapatot az edzéseken és a meccseken is el kell látni tiszta szereléssel, mosni kell, pakolni. Most is vagy nyolcvanötezer táskát összekészítettem… – mutat körbe a szertárban Zsuzsika. – Ez egy kicsit rosszabb időszak, ősztől tavaszig minden kell, nagykabát is, ilyenkor jóval több a ruha, amit össze kell készíteni.
A temetéseket is a bajnoki programhoz igazítják
Ezt a munkát bizony nem könnyű összeegyeztetni a magánélettel. Az összes családi rendezvényt, még a temetések időpontjait is úgy alakítják, hogy előtte megnézi, mi a bajnoki program, mikor játszik a csapat. Nem nagyon tudja szabaddá tenni magát két hétre akkor sem, ha éppen beteg az egyik unoka, nem tud beugrani nagyiként, ami nyilván bántja egy picit, ugyanakkor az is igaz, ha szabin van, furán érzi magát, szokatlan, hogy nem a szertárosi teendők töltik ki az idejét.
– November végén elkapott a koronavírus, emiatt ki kellett hagynom két meccset. Teljesen rosszul éreztem magam, hívogattam mindenkit. A háziorvost pedig azért noszogattam, hogy engedjen már vissza a csapat mellé.
Megesett, hogy hazavitték a szennyest kimosni
Amikor 1996 májusában elkezdte, nem hitte volna, hogy 2021-ben is ugyanezt csinálja. Két gyerekét (Brigitta 40, Gábor 45 éves) egyedül nevelő anyaként kapta meg ezt az állást a PMFC-nél. Azóta rengeteg játékos jött és ment, tucatnyi edzővel dolgozott együtt, részese volt sírásnak és nevetésnek egyaránt, átélt jobb és rosszabb időszakokat a csapatnál egyaránt.
– Annak idején bizony megesett, hogy hazavittük a szennyest kimosni, mert nem volt víz a klubnál. Miként olyan is volt, hogy fűteni nem tudtunk, ezért gyakorlatilag ősztől tavaszig a sárga dzsekimben voltam, hogy ne fázzak.
Az erősebb öltözői szövegeket inkább meg se hallja
Manapság viszont jobb időket él a PMFC. Azóta, hogy a szövetség visszatoloncolta egészen a megyebajnokságig, szépen lépdel előre a csapat – most ott tart, hogy az NB II élmezőnyébe tartozik. Zsuzsika, vagy ahogy több játékos nevezi, „Mami”, „Nagyi” eddig is mindig örömmel jött be, de nem tagadja, ebben a vidám hangulatban azért jobb dolgozni.
– Nagyon érdekes ez a helyzet, mert bár hatvannégy éves vagyok, ebben a közegben „elfelejtettem felnőni”. Csupa fiatal vesz körül, a saját korosztályombeliekkel szinte sosem találkozom. Amíg például egy normális munkahelyen a nők megosztják egymással a recepteket, nekem itt erre nincs lehetőségem. A fiúkat nem érdekelné. Engem pedig az nem érdekel, illetve nem zavar, hogy ők milyen erőteljes szövegeket nyomnak az öltözőben. Ha be kell mennem, úgy teszek, mintha nem hallanék semmit. Nem tudnak kiakasztani. Azért viszont sokat vitázok velük, hogy megvan-e a szerelés, adják vissza időben!
Nem szereti, ha bántják a fiúkat
A szertár egyben a csapat kávézóhelye is, rendszeresen ott vannak nála a fiúk, hogy igyanak egy erős feketét, emellett pedig megbeszéljék az aktuális történéseket. Nem csoda, hogy Zsuzsika szinte a saját gyerekeinek érzi őket, ezért nehezen viseli, amikor bántják a srácokat.
– Tényleg nem szeretem, ha szidják őket. A neten nagyon sokan hihetetlenül okosnak érzik magukat, miközben nem tudják, hogy mennyi munkát tesznek bele a fiúk. Úgyhogy néha úgy írnék egy–két hozzászólást! Én pontosan tudom, hogy nem mindig jön ki a lépés akkor sem, ha az ember mindent megtett a siker érdekében: a labda kerek, nem mellesleg ott van a másik csapat is a pályán!
