Már-már hihetetlennek tűnik, de a pécsi nyugdíjas kerékpárjával egy 7500 km hosszú túrára vállalkozott, amit tervei szerint 105 nap alatt teljesít. Ugyan Eperjesi József még nem ért Magyarországra, már most túlteljesített: 7800 km-nél jár 96 nap alatt. Még egy hét kerekezéssel elérheti a 8500 km-t is. A Pécs Aktuál Prága mellett csípte el.
– Egyszer Erdélyben láttam vándorcigányokat, akik ha gondoltak egyet, fogták a sátorfájukat és továbbálltak. Megtetszett, sőt megragadott ez az életstílus – mondja, mi az, ami legbelül motiválja a 4 éve nyugdíjas férfit.
Nyugdíjasként teljesedett ki igazán
Eperjesi József 2019-ben lett nyugdíjas. Azóta azonban többet megy, mint azelőtt. Évi 15-16 ezer (!) kilométert tesz a kerékpárjába. A mostani, 105 napos túrája az eddigi leghosszabb.
– A nyugdíjazásom évében 74 nap alatt 6030 km-t tettem meg két keréken Pécstől az Atlanti-óceánig, majd vissza Svájcon és Németországon keresztül jöttem – emlékszik vissza nem kis teljesítményére a pécsi nyugdíjas.
Most azonban az El Caminót tekerte le 12 nap alatt, ami után nem állt meg, sőt!
– Öten kerekeztük végig az El Caminót, majd a társaim autóval hazaindultak. Én viszont kerékpárral délnek vettem az irányt és elmentem a Gibraltári-szorosig. Utána Madridon és Andorrán keresztül indultam a La Manche csatorna felé, de itt sem álltam meg. Az Északi-tengert érintve indultam vissza délkeletnek, majd keletnek – mondja nagy vonalakban József, aki jelenleg Prága alatt 30 kilométerre van.
„A kolbász, a szalonna és egy liter tea az üzemanyagom”
– Nem, nem hiszek a müzliben és a zabban. Az csak gyomortöltőnek jó, de nekem nem az adja az energiát – válaszol nevetve arra a kérdésre, pontosan mivel is táplálkozik reggelente. – Megiszom az egy liter teámat, megeszem a kolbászt, a szalonnát és kenyeret, majd elindulok. De nem úgy kell ezt elképzelni, hogy lóhalálában tekerek. Volt már, hogy 250 kilométert mentem nagyobb pihenés nélkül, de mindig a túrázás öröméért hajtok – vallja József, aki rengeteg fotót is készít a közösségi oldalára.
7 napra elegendő ruhát visz magával
József túrakerékpárja csak a legszükségesebbekkel van felszerelve.
– Két-három napra szoktam magammal élelmet vinni. Kit tudja, hogyan vannak nyitva a boltok abban az országban, ahol épp járok. Mikor érek egyáltalán olyan helyre, ahol van bolt. A ruházatomban sincs semmi különös. Hét póló, hét nadrág, hét zokni, hét alsónemű. Azért tervezek egy hétre, mert általában heti egyszer alszom kempingben, motelben vagy szállodában. Ott mindent kimosok – mondja.
Vadkempingezik, vagy befogadják az emberek
– Sokszor alszom ott, ahol épp elfáradok vagy rám sötétedik. De ki kell hangsúlyoznom, hogy az emberek nagyon jók hozzám és kedvesek. Sokan vendégül látnak – meséli a kalandjait a pécsi nyugdíjas.
30 éve túrázik, ez adta az alapot
Arra a kérdésre, hogy erre a 105 napos túrára mennyi idő volt a felkészülés, kellett-e egyáltalán külön edzenie, az a válasz, hogy nem.
– Harminc éve szerves része az életemnek a túrázás és kerékpározás. Nem készültem túlzottam fizikálisan, csak az útvonalat terveztem meg – mondja József, aki 30 éve csatlakozott a pécsi túracsoporthoz. Ez pedig kellőképp felvértezte és jó alapkondicióval látta el őt.
És hogy mennyibe kerül a nyugdíjasnak mindez?
Sokan ezen sorok után felszisszennek, hogy bizonyára sok magyar nyugdíjas nem tehetné meg mindezt, hiszen nem futná neki arra, hogy majd’ 4 hónapig utazzon. De József erre is rá tud cáfolni.
– Talán olcsóbban jövök ki, mintha otthon jönnék-mennék. Két-háromszáz ezer forintot költök egy hónapban most. De ez is csak azért ennyi, mert utalgatom az otthoni rezsimet – mondja mosolyogva a nyugdíjas, akit sok helyen befogadnak, vagy épp ismerősöknél, rokonoknál száll meg.
Egy 90 kilométeressel regenerál József
Pontosan szeptember 23-ára szeretne Magyarországra érni, hiszen Szobon egy 90 kilométeres teljesítménytúrával akarja levezetni a 105 napos és 8500 kilométeres tekerést.
Ó, igen! És a család mit szól?
József boldog házasságban él, két felnőtt fiúgyermek édesapja. Szerinte hozzászoktak már ahhoz, hogy hosszabb időre elmegy otthonról.
– Ilyenkor a feleségem is szabin van. Mindkettőnknek jó – zárja vidáman József.
Józsefnek innen – a klaviatúra mellől – kívánunk még sok-sok kilométert, széles utat és jó egészséget a kerekezéshez! Respekt és irigykedünk!
