„A nemzeti-konzervatív sajtó állapotáról” címmel és „A balliberális média itt is évek óta hazudik, ideje megmutatni a valós helyzetet” alcímmel írt cikket a Magyar Nemzetbe Mediaworks tartalomfejlesztési igazgatója, közismert pécsi médiaszakember. Szemle! (A kiemeléseket mi tettük a szövegbe a könnyebb olvashatóság érdekében.)
„Liszkay Gábor múlt héten jelentette be, hogy távozik a Mediaworks éléről, és ez alkalom arra is, hogy számbavegyük, meddig jutott a nemzeti-konzervatív sajtó 2016, azaz a Mediaworks megvétele óta. Főleg, mert
hamis számok terjednek régóta, és most újult erővel, ezek pedig befolyásolják a jobboldal önmegítélését, és itt-ott frusztrációt okoznak.
Ha az nem is igaz, amit a jobboldali sajtó növekedéséről Brüsszelben és persze Budapest belvárosából terjesztenek (lásd: „90 százalékos fölény”), azért összességében a fifty-fifty lassan kijön. És ez tényleg nem kevés, ha a néhány évvel ezelőtti helyzetet vesszük alapul, amikor a balliberális médiánál volt – és akkor valóban ott volt – a kilencven százalék.
A Mediaworks vezérigazgatójának elköszönése az ezen örvendező, a nemzeti-konzervatív sajtó létezésére epeömléssel reagáló baloldal számára természetesen újabb alkalom az elmúlt három és fél év eredményeinek meghamisítására. De, bánatukra, a számok önmagukért beszélnek. A balliberálisok jól láthatóan legnagyobb fájdalma egyébiránt az, hogy a nemzeti-konzervatív oldalhoz kerültek a megyei napilapok és hírportáljaik.
Érthető, hogy ez a bajuk. Nagyon is, hiszen a társadalom több mint nyolcvan százaléka nem Budapesten él, ők pedig hagyományosan a megyei sajtóból tájékozódnak. Másrészt
a magyar sajtóvilág összességében legolvasottabb szegmense mindig is a baloldal befolyása alatt állt. 2016-ig, de most már nem. Ezt pedig aligha képesek lenyelni, és jól tudják, mit veszítettek el.
Innen érdemes kiindulnunk, s azt a munkamódszert választani, hogy megnézzük a 2016-os – „még független” – és az azutáni három év eladási adatait, összehasonlítva a baloldali nyomtatott sajtó azonos számaival.
A balliberális oldal két zászlóshajója, a Népszava (plusz a megszűnt Népszabadság – mindjárt megmagyarázom, miért) és a Blikk eladott példányszámainak alakulását vetjük össze a 2016 végétől már az új Mediaworks vezetés által irányított nyolc megyei napilap akkori és mostani adataival. Jól emlékszünk rá, a Népszabadság megszűnésekor a Népszava tulajdonosa és a lap vezetése több nyilatkozatban leszögezte, hogy mivel egyazon olvasótáborról van szó, céljuk a Népszabadság vásárlóinak „átmentése”. Induljunk tehát innen, a forrás minden számunk esetében a MATESZ historikus auditja.
Nos,
a baloldali közéleti újságokat olvasó tábor a két lapból 2016 második félévében naponta átlag 49 647 példány vásárolt meg (fizetett elő). 2019 második félévében pedig 19 895 példányt. Ez az eltelt három évben kereken 60 százalékos csökkenés. Ugyanez a sor a Blikk esetében: 2016: 109 047 vásárló, míg 2019 második félévében: 67 969 eladott példány. Az eredmény: 37,67 százalékos csökkenés.
Mi helyzet eközben a 2016 végén már a Mediaworks tulajdonában lévő nyolc megyei napilapnál? Itt a fentiekhez képest sokkal jobb a trend: pl. a baloldali vásárlóközönség (Népszava) 60 százalékos erodálódásához képest a Mediaworksnél ez a szám mindössze 25,78 százalék.
Az eddigiekből az következik, hogy:
1. A balliberális lapokhoz képest a nemzeti-konzervatív oldal nyomtatott sajtójának számai (sokkal) jobbak.
2. A balliberálisok az elmúlt három évben a magyarországi sajtó trendjeit illetően is folyamatosan hazudoztak olvasóiknak.
Érthető persze, miért. Egyrészt, mert a napi leckeként ismételt lakájmédiázással, a Mediaworksnél 2016 óta regnáló konzervatív vezetés hozzáértésének, kompetenciájának kétségbevonásával, és a valós helyzet és folyamatok elhazudásával leszakítani igyekeztek a Mediaworks-lapok olvasóinak azon részét, mely baloldali világképet tud magáénak. (Ebben ismerjük el, értek el eredményeket.)
Másrészt pedig, mert
miközben saját olvasótáboruk összeomlásával szembesültek, mondaniuk kellett valamit hirdetőiknek és a tulajdonosaiknak.
Ők pedig, bőrüket mentve, nem tudtak hazudni nekik jobbat, mint ezt: nézzétek, most írtuk meg, hogy a jobboldalon érik az összeomlás! Mi a baj itt a mi mínusz 60 százalékunkkal?
Érdemes figyelembe venni persze, hogy egy-egy szerkesztőség már nem csupán a nyomtatott felületeket tölti meg, de az online térben is meg kell találja olvasóit. A megyei lapok olvasottságát tekintve – mivel a Google prémium verziójának, az Analytics 360-nak köszönhetően pontos adataink vannak – megvizsgálható, hogy a nyomtatott plusz online olvasottság miként alakult a vizsgált megyékben az elmúlt három évben. Vajon a Mediaworks regionális lapjait olvasók és online kiadásukat naponta figyelemmel kísérők összességében vannak-e annyian, mint három évvel ezelőtt voltak?
Itt is rossz hírünk van a balliberális mezben focizók számára. Nemhogy összeomlást mutatnának a számok, de komoly növekedést. Konkrétabban:
2016 második félévének eredményeit összehasonlítva 2019 második félévével, és csak a nyolc megyei hírportált tekintve, átlagban 83 százalékos a növekedés.
Ha egy napra vetítjük ezt, például 2016 március 22-ét hasonlítjuk össze az idei március 22-i adatokkal, azt látjuk, hogy itt napi közel 300 ezer olvasóval nőtt a Mediaworks online olvasóinak száma.
S hogy folytassuk a matekot: a nyomtatott megyei lapok 2016 óta elkönyvelhető 25 százalékos vásárlócsökkenése (a klasszikus 3,6-es olvasottsági szorzóval számolva) illetve az online kiadások növekedése, összességében 2016-hoz képest – a printet és az online-t összeadva –, nagyjából 200 ezer olvasónyi pluszt jelent.
Összegezve tehát a fentieket:
nem hogy kevesebb lenne az olvasója a Mediaworksnek, mint amikor a nemzeti-konzervatív vezetés munkába állt, hanem – figyelem: a Mediaworks által nem befolyásolható mérések szerint – masszívan több lett.
Bármit is hazudtak eddig a baloldali sajtóban erről.
