Tóth László egy szép, szerethető hivatásként tekint a halőrségre – sokat tesz a természetvédelemért és a közösségépítésért is (Fotó: Németh József)
Címlap Arc Több mint hal...
Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Aki Orfűn, a Pécsi-tavon horgászni szokott, biztosan ismeri. Arra a kérdésre, hogy mindenki szereti-e, valószínűleg nem lehetne igennel válaszolni – de ez egy halőr esetében talán nem is probléma. Tóth László azonban kétségtelenül sokat tesz azért, hogy megtalálja a közös hangot a pecásokkal, emellett pedig több olyan dologgal is foglalkozik, ami nem lenne feltétlenül elvárható: többek között egy Facebook-csoportban ismerteti rendszeresen az aktuális szabályokat, fontos számára a természetvédelem, részt vesz a békamentésben, teknősöket szelektál, horgászbörzéket rendez, előadásokat tart a fiataloknak.

Nemrég, amikor a Pécsi-tavat jég fedte be néhány napra, kicsit elcsendesedett a halőri munka, nyugodtan tudtunk beszélgetni. Elvégre amikor jég van, akkor nincs horgász – de azért ilyenkor sem lehet őrizetlenül hagyni a területet.

– Tiltott a léki horgászat, de azért ilyenkor is ki kell menni, körül kell nézni – mesélte lapunknak az 53 éves halőr, Tóth László. – Fogalmazzunk úgy, hogy ilyenkor rövidebb a szolgálat. De az elmúlt években olyan gyengén fagyott, hogy szinte mindig volt egy zsebkendőnyi jég nélküli felület, azon pedig máris vannak horgászok. Örülök neki, ha látok valakit, mert tudok vele váltani pár szót, nincs ezzel probléma.

Bár van egy olyan mondás, hogy az nem lehet jó halőr, akit mindenki szeret, az is igaz, hogy az sem jó halőr, akit mindenki utál. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, ebben pedig Tóth László, aki egyébként erdésztechnikusként végzett, jó úton jár – sokan kedvelik, szívesen beszélgetnek vele a pecások.

– Azt gondolom, jó a kapcsolatom a horgászokkal, ettől függetlenül szigorúnak tartanak. Nincs mese, a szabályokat, a tilalmi időket, a mennyiségi és méretkorlátozásokat be kell tartani, de én mindent megteszek azért, hogy ez különösebb problémák nélkül sikerüljön: például működtetek egy Facebook-csoportot, ahova rendszeresen felteszem a különböző aktuális szabályokat, az esetleges változásokat, a tilalmi időket, méretkorlátozásokat. Az biztos, hogy van rá igény, mert az Orfű Pécsi-tó horgászata csoport létszáma ugrásszerűen megnőtt, ezerről felment ötezerháromszázra. Az itt megjelenő információknak köszönhetően a tudatlanságból, figyelmetlenségből elkövetett szabálytalanságokat például el lehet kerülni. Jelentősen javult a morál a tóparton, a halgazdálkodó és a horgász is jól jár.

Miközben beszélgetünk, megcsörren a telefonja, egy horgász érdeklődik az aktuális helyzetről. Nem újdonság ez számára, nincs olyan nap, hogy ne hívnák különböző kérdésekkel: „Nincs ezzel semmi problémám, nem zavar, szívesen segítek, amiben tudok”.

Tóth László lehetne egy „sima halőr”, és akkor itt talán le is zárhatnánk a cikkünket, de nem az: több mint halőr. A természetvédelem ugyanis a szívügye, és nagyon sokat tesz azért, hogy azokon a területeken, ahol dolgozik, minden a legjobb úton haladjon.

– Nemcsak a védett halakra figyelek oda, mint például a szivárványos öklére, hanem besegítek a békamentési akcióknál is, természetesen munkaidőn kívül. Ehhez új helyszínt is találtam tavaly tavasszal, az Orfű–Kovácsszénája bicikliutat, ahol aztán sok barna varangyot, erdei békát és pettyes gőtét sikerült megmenteni. Az utóbbi egy-két évben pedig elkezdtük kiszedni a Pécsi-tóból a nemkívánatos, nem őshonos teknősöket, tavaly tizenegyet találtunk, jelentős részét még tojásrakás, vagyis szaporodás előtt. Volt köztük vörös- és sárgafülű ékszerteknős, továbbá kínai csíkosnyakú is. A puhatestűek sem kerülték el a figyelmemet: találtam a Pécsi-tóban ázsiai eredetű redős kosárkagylót, jelzésemet követően pedig a Magyar Haltani Társaság megerősítette az invazív faj jelenlétét.

Innen is látszik, hogy nyitott más dolgokra, és még folytathatjuk is a sort. A közösségi élet felpezsdítésében is jelentős szerepet vállal azzal, hogy rendszeresen horgászbörzéket tart (évente hármat), amelyeken adni-venni lehet a felszereléseket, továbbá a Medvehagyma Házban a gyerekeknek szervez előadásokat, teszteket, természetfilm-vetítéseket. Tavaly júniusban horgászversenyt is szervezett a fiatalok számára a Kovácsszénájai-tavon, aminek nagy sikere volt – a tervek szerint a gyerekek idén is összemérhetik tudásukat.

„A gyerek és ifi horgászok természet- és horgászatszeretetre nevelését nagyon fontosnak tartom. Ezeknek a rendezvényeknek köszönhető, hogy tavaly egy fiatal pecás jelezte nekem, amikor friss vidratetemet talált a tóparton. Erről azonnal értesítettem a MATE Kaposvári Campusának egyetemi tanárát, aki a kisragadozók országos hírű kutatója, másfél óra múlva itt is volt a rendkívül ritka és fokozottan védett állat teteméért, ami így legalább tudományos célt szolgálhatott.”

Az, hogy jól végzi a munkáját, visszaköszön abból az elismerésből, amit a Magyar Országos Horgász Szövetség elnökétől kapott.

Kapitány Zsolt, a Horgász Egyesületek Baranya Megyei Szövetsége ügyvezetője felterjesztését követően a MOHOSZ elnökétől olyan megbízólevelet kaptam, amely feljogosít arra, hogy a vármegye összes nyilvántartott halgazdálkodási vízterületén ellenőrizhetek. Ilyen az országban mindössze körülbelül negyven halőrnek van, az első tizenöt között érdemeltem ki ezt az elismerést.

A halőrök kapcsán rendszerint előkerülnek igazán cudar élmények, de Tóth László elárulja, ilyennel nem tud szolgálni: nagyon komoly konfliktusa sosem volt. A jó kommunikáció aranyat ér, ő rendszerint nyugodt marad, nem veszi fel a kesztyűt – így aztán sikerrel simítja el a zűrösebb helyzeteket is. Talán ezért is érzi úgy, hogy jól választott, amikor erre a pályára lépett.

– Ez egy olyan hivatás, aminek van értelme, élvezem, jól döntöttem. Kint vagyok a természetben, nagyon sok érdekességgel találkozom, úgyhogy nyugodtan ki merem jelenteni, szeretem csinálni – tette hozzá Tóth László.