Nemere István, Magyarország – sőt, mára talán az egész világ – legtermékenyebb írója, aki 770 könyvet írt eddig, szintén kiborult a kata átszabása miatt. A 444 kérésére azt írta,
„Nemere István író vagyok, és nem értek semmit. Katás vagyok sok éve és értelemszerűen csak intézményeknek számlázhatok, hiszen könyvet magánszemélyek igen ritkán adnak ki. A könyvkiadók mind intézmények, másképpen nem is működhetnek, csak mint vállalkozások. Vagyis ezután tegyem le a tollat és ne írjak? Vagy hirdessem ki, hogy ezután mindenki, aki új Nemere-regényre vágyik, az fizessen nekem (szigorúan számla ellenében) x forintot? De ki fogja a könyvet kinyomtatni, kiadni, hozzájuk eljuttatni? Az író csak intézményeknek dolgozhat, erre SEM gondoltak az ún. törvényhozók? No persze akik ezt a rendelkezést hozták, azokról nehéz is feltételezni, hogy egyáltalán belegondoltak a kulturális szereplők helyzetébe. Ők általában nem írnak, nem olvasnak, sajnos.”
Nemcsak Nemere jár rosszabbul majd az új adózási szabályokkal, hanem a teljes könyvkiadásban dolgozó szakma is, na és persze más – katával adózó – írók. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének közleménye szerint ugyanis az új kata ellehetetleníti őket.
„A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagsága a magyar könyvpiac több mint 90 százalékát fedi le. A könyvkiadás a kreatív ipar zászlóshajója, munkavállalói jelentős része – a többi kulturális ágazathoz hasonlóan – szabad szellemi foglalkozású katás vállalkozó,
akiknek élete 24 óra alatt egzisztenciális és gazdasági értelemben ellehetetlenült. Értelemszerűen az írók, költők, szerkesztők, illusztrátorok, könyvtervezők, grafikusok, tördelők, műfordítók nem magánszemélyek, hanem könyvkiadók megbízásából dolgoznak, keresik kenyerüket, bevételeikből tartják el gyerekeiket, családjukat
– írták a közleményben.
„Csak a nagyobb cégek tudnak főállásban alkalmazni szerkesztőket, tördelőket, de munkaviszonya írónak, műfordítónak szinte soha nincs. Szellemi szabadfoglakozást űznek.
A könyvszakmára az elmúlt 2-3 évben nehéz idők jártak, Covid-boltzár, elmaradt könyvvásárok, papírhiány és durva papírárak, infláció, a költségek növekedése, ami főleg a kis- és mikrovállalkozásokat, műhelyeket tépázta, ritkította. De fenyegető a könyvvásárló értelmiségi és középosztály anyagi helyzetének romlása is, akik kulturális célú büdzséjének növekedésére mostanában nem számíthatunk” – írták.
„Csatlakozva és összefogva a magyar kultúra alkotó vállalkozásaival,
kérjük, hogy a törvényhozók vonják vissza az átgondolatlan, társadalmi vitát és érdemi előkészítést nélkülöző törvényt. Ne tegyék tönkre igazságtalanul alkotó emberek és családok életét a könyvkultúra brutális rombolásával”
– fogalmazták meg.
„A közjót szolgáló emberek érdemtelen áldozatai az értelmetlen, cinikus és eredményét tekintve kétséges döntésnek” – zárták a közleményt.
